Tengerentúli Franciaország

A tengerentúli Franciaország (franciául France d'outre-mer) az európai kontinensen kívüli francia közigazgatású területeket jelöli. Ezek különböző jogi státuszú és az autonómia különböző fokaival rendelkező területek, noha mindegyik rendelkezik képviselettel a nemzetgyűlésben és a szenátusban (a francia parlament két házában). Lakosaik francia állampolgársággal rendelkeznek, és így részt vehetnek az elnökválasztásokon és az európai parlamenti választásokon. (Utóbbin a tengerentúli területek külön választókerületet képeznek.) A tengerentúli Franciaországhoz több atlanti-, csendes- és indiai-óceáni sziget tartozik, a dél-amerikai kontinensen Francia Guyana, számos Antarktisz-közeli sziget, és egy terület magán az Antarktiszon.

Csaknem valamennyi Európán kívüli, lakott francia közigazgatású terület tengerentúli régió vagy tengerentúli közösség státuszú. E két státusz jogilag és közigazgatási szempontok szerint is lényegesen különbözik egymástól. A tengerentúli régiók státusza azonos az európai Franciaország régióiéhoz. A francia alkotmány szerint a francia törvények és rendelkezések (a polgári és a bünteté törvénykönyv, a közigazgatási szociális és adózási jogok stb.) általában ugyanúgy érvényesek a tengeren túl, mint az európai régiókban, bár lehetnek a helyi igényeknek megfelelő eltérések. A tengerentúli régiókban nem lehet ezektől eltérni, a tengerentúli területeknek azonban jogában áll saját törvényeket hozni, kivéve bizonyos témákban (mint a honvédelem, a nemzetközi kapcsolok, a külkereskedelm, a fizetőeszköz, illetve a törvénykezés és a közigazgatás szabályozása). A tengerentúli területeket saját választott testületeik igazgatják. A francia kormány egyik tagja, a tengerentúli Franciaország minisztere felelős a tengerentúli területekért. Új-Kaledónia se nem tengerentúli régió, se nem tengerentúli közösség. A nouméai egyezség alapján sui generis (egyedi) státuszú.

A tengerentúli régiók

Franciaország és a tengerentúli Franciaország
Franciaország és a tengerentúli Franciaország
Népességváltozás
Év Népesség Vált. (%)  
1953 909 000 —    
1963 1 194 000 +31,4%
1973 1 475 000 +23,5%
1983 1 656 000 +12,3%
1993 2 028 000 +22,5%
2003 2 414 000 +19,0%
2013 2 691 000 +11,5%
2016 2 774 000 +3,1%
Az öt tengerentúli megye népessége 2 111 400 volt[1] 2016 januárjában. A tengerentúli közösségek népessége 660 000 volt(Saint-Pierre-et-Miquelon [2], Saint-Barthélemy [3], Saint-Martin [4], Polynésie francaise [5], Wallis et Futuna [6], Nouvelle-Calédonie [7]). A tengerentúli megyék és területek teljes népességét 2,774 millióra becslik.
  • Guadeloupe (1946 óta)
  • Francia Guyana (1946 óta)
  • Martinique (1946 óta)
  • Réunion (1946 óta)
  • Mayotte (2011 óta) 1976–2003: sui generis tengerentúli terület; 2001–2003: kijelölt megyei közösség; 2003–2011: tengerentúli közösség. 2009-ben a mayotte-i státusznépszavazáson a helyiek úgy döntöttek, hogy 2011-től legyenek tengerentúli megye. 2011. március 31-től ez így is van.

A tengerentúli közösségek

A tengerentúli közösségek (franciául collectivités d'outre-mer) fogalmát a 2003. március 28-ai alkotmányreform hozta létre. Minden egyes tengerentúli közösségnek saját általános törvényei vannak.

  • Francia Polinézia (1946–2003: tengerentúli terület, 2003 óta: tengerentúli közösség) 2004-ben a "tengerentúli ország" megjelölést kapta (pays d'outre-mer), de az Alkotmánytanács tisztázta, hogy ez a megjelölés nem teremt új politikai kategóriát.
  • Saint-Pierre és Miquelon (1976–85: tengerentúli megye, 1985–2003: sui generis tengerentúli terület, 2003 óta: tengerentúli közösség). Bár hivatalosan a "tengerentúli közösség" státuszt kapta, Saint Pierre és Miquelont collectivité territoriale de Saint-Pierre-et-Miquelon néven nevezik, aminek a szó szerint jelentése "területi közösség".
  • Wallis és Futuna (1961–2003: tengerentúli terület, 2003 óta: tengerentúli közösség). Még mindig széles körben nevezik Wallis és Futuna területnek (territoire).
  • Saint-Martin: 2003-ban St. Martin és St. Barthélemy szavazói úgy döntöttek, hogy szakadjanak el Guadeloupe-től, és váljanak önálló francia tengerentúli közösséggé.[1]

2007. február 7-én a francia parlament meghozta azt a törvényt, amely tengerentúli közösség státuszt adott mindkét helynek.[2][3][4]

Tengerentúli területek

  • A francia déli és antarktiszi területek ('franciául 'Terres Australes et Antarctiques Françaises, rövidítve TAAF) Franciaország tengerentúli területe 1956 óta. JMára ez az egyetlen megmaradt francia tengerentúli terület. A 2007. február 21-ei 2007-224-es törvény szerint a vitatott fennhatóságú Indiai-óceáni francia szigetek a TAAF 5. kerületét képezik.

Különleges státuszú területek

  • Új-Kaledóniát 1946-tól a tengerentűli területek közé sorolták be. Az 1998-as nouméai egyezség alapján azonban 1999-ben különleges státuszt (statut particulier vagy statut original) kapott. Létrehozták az új-kaledón állampolgárságot, miközben párhuzamosan az itt élők megtarthatták francia, és ebből eredően EU-s, állampolgárságukat is. Megkezdődött a hatalmi jogok átadása is Új-Kaledóniának, és ez a folyamat 15-20 évet vesz igénybe.[5]
  • A Clipperton-sziget (franciául Île de Clipperton vagy Île de la Passion) néhány négyzetkilométer területű lakatlan korallsziget 1280 kilométerre délnyugatra a mexikói Acapulcótól. A francia kormány közvetlen rendelkezése alá tartozik, felelőse a tengerentúli Franciaország minisztériuma.
Más nyelveken
Bahasa Melayu: Perancis Seberang Laut
srpskohrvatski / српскохрватски: Francuski prekomorski departmani i teritorije
Simple English: Overseas France