Szénizotópos kormeghatározás

A szénizotópos kormeghatározás olyan radiometrikus kormeghatározási módszer, amely a természetben előforduló 14C izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására kb. 60 000 [1] (más közlés szerint 50 000 [2]) évre visszamenően. A radioaktív szén sugárzása a 37 000 évet meghaladó korú minta esetében már nehezen különíthető el a természetes háttérsugárzástól.

A régészet területén ezt abszolút kormeghatározásnak tekintik. Ezt a technikát Willard Frank Libby és munkatársai dolgozták ki 1949-ben a Chicagói Egyetemen. 1960-ban, Libby kémiai Nobel-díjat kapott a radiokarbonos módszerért.

Haladás a technikában és felhasználásában

Hessel de Vries, a Groningeni Egyetemen tovább kereste a változatos mérési technológiák által adott lehetőségek gyakorlati alkalmazásának egyszerűsítését, gyorsítását. Fontos volt azon probléma leküzdése, hogy a kezdeti eljárások nagy mennyiségű szerves anyagot igényeltek. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy az eljárás során a lelet megsemmisült, valamint a szerves maradványok viszonylag kis számát, a régészek leghőbb vágya a minta szükséges mennyiségének csökkentése volt. (cf Engels). Őt „a radiokarbon hős tudósának” nevezték. (cf Willis). A minta tömegének csökkentése azonban csak a tömegspektrométer alkalmazásával vált lehetővé a nyolcvanas évek közepén.

Más nyelveken
Bahasa Indonesia: Penanggalan radiokarbon
Nederlands: C14-datering
norsk nynorsk: Radiokarbondatering
srpskohrvatski / српскохрватски: Radiokarbonsko datiranje
Simple English: Radiocarbon dating