Stéphane Grappelli

Stéphane Grappelli
Stéphane Grappelli 1976-ban
Stéphane Grappelli 1976-ban
Életrajzi adatok
Született 1908. január 26.
Párizs
Elhunyt 1997. december 1. (89 évesen)
Párizs
Sírhely Crématorium-columbarium du Père-Lachaise
Pályafutás
Műfajok dzsessz
Hangszer hegedű
Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1997)
  • Bird Award
Tevékenység zenész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stéphane Grappelli témájú médiaállományokat.

Stéphane Grappelli ( Párizs, 1908. január 26. – Párizs, 1997. december 1.) francia dzsesszhegedűs.

Életpályája

Gyermekévei, ifjúkora

Stéphane Grappelli olasz szülők gyermekeként született Párizsban. Árvaházba került, miután 4 éves korában elvesztette édesanyját, nem sokkal később pedig filozófiatanár édesapját behívták katonának. Élete csak az első világháború után rendeződött; édesapjával szeretetben, de meglehetősen nehéz anyagi körülmények között éltek. Gyermekként először a zongorával ismerkedett meg, csak később, 13 évesen kezdett el hegedülni tanulni, miután édesapja vett neki egy használt hegedűt. Miközben utcai zenéléssel némi pénzt is keresett, a fiatal hegedűvirtuóz egyre nagyobb hírnévre tett szert. Az 1920-as években már különböző párizsi tánczenekarokban muzsikált. Szaxofonozott és harmonikázott is, kevés szabadidejében pedig mozikban néma filmek alá zongorázott. 1924 és 1928 között a párizsi konzervatóriumban tanult zeneelméletet, miközben egyre nagyobb érdeklődést mutatott a dzsessz iránt.

A moziban többnyire Mozartot kellett játszanom, de vidám filmekben egy kis Gershwin is megengedett volt. Aztán felfedeztem a dzsesszt és az elhivatottságomat, majd búcsút intettem Amadeusnak.

– Stéphane Grappelli

Quintette du Hot Club de France

A ’30-as évek elején találkozott Django Reinhardttal, 1934-ben létrehozták a Quintette du Hot Club de France-ot.

Grappelli és Reinhardt egy véletlennek köszönhetően találkoztak. Felkértek 14 zenészt, hogy egy este egy hotelben játsszanak. Az egyik szünetben Django leült egy sarokba és gitározni kezdett. Nemsokára beszállt Grappelli is. Az így kialakult hangzás mindkettőjük tetszését elnyerte, ezért ezután gyakrabban összejártak zenélni. Végül bőgő (Louis Vola), ritmusgitár (Roger Chapu, Joseph Reinhardt), szólógitár (Django Reinhardt) és hegedű (Stéphane Grappelli) felállásban megalakult a quintett. Az egyik első, csak húrosokból álló dzsesszegyüttes hegedűs, bőgős és három gitáros felállásával a harmincas évek egyik legnépszerűbb európai dzsessz-zenekara lett. Egy kisebb kiadó, az Ultraphone jelentette meg az első felvételeket, olyan híres dalokkal, mint a Dinah, Tiger Rag, az Oh Lady be good, vagy az I Saw Stars. Ezek voltak azok a felvételek, amelyek merőben új hangzásvilágával és érzetével elnyerte az emberek tetszését. A kvintett olyan óriási hatással volt a zenei világra, hogy a mai napig alakulnak együttesek a Hot Club nyomdokaiba lépve.

Ez a felállás 1939-ben a második világháború kitörése előtt feloszlott, Grappelli Londonba költözött, ahol George Shearing vak zongoristával játszott együtt. A háború után Django Reinhardttal újjáélesztették a Quintette du Hot Club de France-ot; 1951-ig zenéltek együtt, ekkor Django Reinhardt visszavonult.


Az improvizáció, az egy rejtély. Egész könyvet is írhatsz róla, de a végén sem tudod, mi az valójában. Amikor improvizálok és a legjobb formában vagyok, úgy nézek ki, mint aki félig alszik. Még azt is elfelejtem, hogy közvetlenül előttem emberek vannak. A nagy improvizátorok olyanok, mint a papok, akik csak Istenükre gondolnak.

– Stéphane Grappelli

Az örökifjú muzsikus

Kiváló technikai és improvizációs képessége, elegáns, lírai játéka elkápráztatta közönségét. Neki köszönhetően lett ismét népszerű a dzsesszhegedű, s a dzsesszműfaj első autentikus nem amerikai tehetségének nevezik. Grappelli olykor a zene más területeire is elkalandozott.

  • 1971-ben megismerkedett Yehudi Menuhinnal, akivel több különleges duettet játszottak lemezre. Az együttes munkát Menuhin később úgy jellemezte: „Grappelli olyan, mint azok a zsonglőrök, akik tíz tányért feldobnak és mindet elkapják.”
  • a legnagyobb dzsessz-zenészekkel játszott együtt, Duke Ellingtonnal, Glenn Millerrel, Oscar Petersonnal vagy éppen Miles Davisszel, de zenélt együtt Paul Simonnal és David Grismannal is.
  • szenzációs sikert aratott az 1973-as Cambridge Folk Festivalon is, ahol Diz Disley és Denny Wright kíséretében szerepelt.
  • a 80-as években és a 90-es évek elején folyamatosan turnézott, Európától a Távol-Keleten át az Egyesült Államokig a világ számos pontján koncertezett óriási sikerrel. Közben sok lemezfelvételt is készített, játszott többek közt Jean-Luc Ponty-val, Gary Burton-nel, Martin Solal-lal és Earl Hines-szal, de a western swing hegedűssel, Vassar Clements-szel is készített közös albumot Together At Last címmel.
  • 1994-ben, 86. születésnapján a még mindig aktív hegedűvirtuóz Grappelli a londoni Barbican Hallban koncertezett.
  • páratlan karrierjének elismeréseként megkapta a francia becsületrendet
  • 1995-ben beválasztották a Jazz Hall of Fame-be, a világ legjelentősebb dzsesszhírességei közé.
  • 1997-ben életművéért Grammy-díjjal jutalmazták.


Visszavonulni? Nincs szó, ami fájdalmasabb füleimnek. A zene az, ami éltet. Nekem mindent megad. Ez a fiatalságom forrása.

– Stéphane Grappelli

Stéphane Grappelli 1997. december 1-jén, Párizsban hunyt el. A dzsessz történetének egyik legnagyrabecsültebb hegedűművésze a párizsi Père Lachaise temetőben nyugszik.

Más nyelveken