Pünkösdi-karizmatikus mozgalom

A pünkösdi-karizmatikus mozgalom, pünkösdi mozgalom vagy pünkösdizmus [1] napjainkban a fejlődő országok egyik legdinamikusabban növekvő keresztény mozgalma, megújulási célú irányzata. Ezzel szemben Nyugat-Európában és különösen Észak-Amerikában, az elmúlt két évtizedben gyülekezeteikből folyamatos visszaszivárgás indult meg az evangélikál és a tradicionális egyházak felé.

A mozgalom követői fontosnak tartják az Istennel való közvetlen és személyes megtapasztalásokat, élményeket. Fő jellemzői a Jézus Krisztusba vetett hit és a megtérés (metanoein) mellett a Szentlélekben való alámerítkezés (baptizo), melynek különböző bibliai jelei lehetnek.

A 20. század elején útjára indult pünkösdi–karizmatikus mozgalom az Isten-ismeretben, a keresztény életben és szolgálatban a Szentlélek bibliai szerepének helyreállítását célozta meg.

A mozgalom alaptétele lett Jóel próféta kijelentése, amely szerint: „lészen az utolsó napokban, azt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És az én szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből és prófétálnak” ( Apostolok cselekedetei 2,17–18).

A pünkösdi irányzathoz tartozó gyülekezetek Magyarországon 1924 óta működnek, [2] amelyek száz százalékban elfogadják a Biblia hitelveit.

Hittörekvései a Biblia tanításához való visszatérés, a tiszta evangélium hirdetése, az egyház anyagiasodásának visszafogása mellett a közösségi hitéletet is tartalmazzák.

Története

Előzmények

A pünkösdi-karizmatikus mozgalom egyik fontos célkitűzése a pünkösdkor született egyház helyreállítása. A Szent Lélektől (Isten szellemi erejétől) való elidegenedés maga után vonta a Biblia (kinyilatkoztatott igazságok) háttérbe szorítását is a vallási tradicionalizmusban.

A kereszténység eredeti gyökereihez történő visszatérésre az egyháztörténelem folyamán többször is történtek egyéni vagy csoportos kísérletek, de végül az egyház megreformálásába Luther és Kálvin kapcsolódott be több más (ma már háttérbe szorult) reformátorral egyetemben. Újra a figyelem középpontjába került a Szentírás, Isten Igéje. A protestantizmus jótékony hatással volt a kapitalizmus kialakulására, a polgárosodásra és a nemzeti államok létrejöttére.

A reformátorok első nemzedéke a katolicizmuson nőtt fel, melynek tévelygéseit egyháztisztogató buzgalmukban túlreagálták. Azt állították, hogy a gyógyulás és a Szellem ajándékai (karizmák) kizárólag az apostoli Egyházban működtek. A gyógyulások és csodák megszűnéséről vallott nézetét a későbbi reformátorok a Szentlélek-keresztségre is kiterjesztették.

Észak-amerikai kibontakozása

Az észak-amerikai pünkösdizmus atyjának Charles F. Parhamet tartják. 1900-ban Kansas állam Topeka nevű városában vezetett bibliaiskolát, ahol szorgalmasan kutatták a Szentlélek-keresztség bibliai bizonyítékait. Az Apostolok cselekedetei könyvének tanulmányozása nyomán Parhamék arra a következtetésre jutottak, hogy – az Írások szerint – aki Szentlélek-keresztségben részesült, más nyelveken kezdett szólni (glosszolália). Beszámolója szerint hallgatói közül egy hölgy részesült először Szentlélek-keresztségben, aki kínai nyelven szólalt meg. A következő évben nyerte el a Szentlélek-keresztséget más lelkésztársaival együtt maga Parham is.

A pünkösdi megtapasztalás terjedésének hatására újságírók, nyelvészprofesszorok, tolmácsok tanulmányozták a jelenséget, akik arról győződtek meg, hogy az iskola hallgatói a világ létező nyelvein beszélnek. A korabeli újságok szalagcímekben hirdették: „Pünkösd! Eljött pünkösd!”

A mozgalom másik kiemelkedő személyiségének egy fekete lelkészt, William J. Seymourt tartják a pünkösdizmus szakértői, akire nagy hatást gyakorolt Charles Parham tevékenysége. Seymour a Los Angeles-i Azusa utcai ébredés vezetője volt, ahol 1906-tól tömeges méretekben töltekeztek be az emberek Szentlélekkel. A Los Angelesben történt szellemi megtapasztalások hírére az Amerikai Egyesült Államokból és a világ különböző országaiból misszionáriusok keresték fel az Azusa utcában működő közösséget, hogy Szentlélek-keresztségben részesülhessenek. Ennek következtében a pünkösdi mozgalom rövid időn belül világméretűvé vált.

A második világháború előtti amerikai pünkösdi mozgalom egyik tekintélyes képviselője Parham egyik tanítványa, Fred Bosworth lelkész volt, aki a hitből való gyógyulás teológiáját részletesen kifejtette magyarul is megjelent könyvében (Krisztus, a gyógyító). Bosworth már a 20-as években rádión keresztül hirdette az Egyesült Államokban több százezres hallgatóságának, hogy Krisztus megváltotta az embereket a betegségekből is.

A 20. századi pünkösdi mozgalomnak a nyelveken szólás mellett az isteni gyógyítás is alapja lett.

A hagyományos, klasszikus független pünkösdi gyülekezetek 1907 és 1932 között jöttek létre a világ különböző pontjain.

Az első európai gyülekezetek

A pünkösdi ébredés európai elterjedése Thomas Ball Barratt norvég származású prédikátornak köszönhető, aki Amerikában hallott az Azusa utcai eseményekről. Bár személyesen nem járt ott, már Szentlélekkel betöltekezve tért haza oslói gyülekezetébe, ahonnan kiindulva Európa többi részén is elterjedt a pünkösdi üzenet, különösen erőteljesen Angliában és Észak-Európában.

Különösen figyelemreméltó az első évtizedekben igen dinamikusan fejlődő svéd pünkösdi mozgalom, Lewi Pethrus vezetésével. Stockholmi gyülekezete, a Philadelphia Gyülekezet Európában a misszionálás és a rádiós evangelizálás úttörője volt.

Ebben az időszakban jelent meg a pünkösdi ébredés Magyarországon is, ahol a Viharsarokból kiindulva terjedt erőteljesen. A békéscsabai Esti Újság már 1913 márciusában hírt adott egy helyi közösség működéséről. A magyarországi munka élvonalában működők között meg kell említeni Mihók Imre és Rároha Dávid nevét.

A korabeli beszámolók szerint Európában Smith Wigglesworth angol prédikátor szolgálatát kísérték tömeges megtérések, csodák és jelek. Wigglesworth nemcsak a betegségekkel, hanem a démonokkal szemben is felvette a harcot. Az angol prédikátor nagyobb hangsúlyt helyezett a démonok kiűzésére, mint amerikai kollégái.

A 20. század második fele

A II. világháború után két típusú világméretű keresztény megújulás indult el:

  1. Az evangéliumi ébredés leghatásosabb képviselője Billy Graham amerikai baptista lelkész volt, aki százezreket vonzó evangelizáló összejövetelein elsősorban a megtérés, újjászületés szükségességét hirdette hatékonyan.
  2. A második megújulási hullám a pünkösdi mozgalom hatására indult el, amelynek legismertebb képviselői ebben az időszakban William M. Branham, Oral Roberts és Kathryn Kuhlman prédikátorok voltak. 1947 és 1958 között úgynevezett gyógyító evangélisták járták keresztül-kasul az Egyesült Államokat. Ez idő alatt a pünkösdi mozgalom olyan nagy növekedésen ment keresztül, hogy áttört bizonyos felekezeti, szociális, gazdasági határokat. A szakemberek a II. világháború utáni „gyógyító ébredést” tartják a karizmatikus megújulás szülőatyjának.

A mozgalom néhány évtized alatt világméretűvé szélesedett, és mára a kereszténység történelmének legnagyobb kiterjedésű evangelizációs sikereit érte el. A statisztikai adatok szerint az 1975–85-ös évtizedben például növekedési rátája 157%-os volt, miközben a többi keresztény felekezet és nagy világvallás (egyenként) maximum 1–12%-os szaporodást könyvelhetett el. Az 1901-ben „nulláról induló” mozgalom 1987-re az összkereszténység 21%-át tette ki, és növekedése azóta is exponenciális. A pünkösdi jellegű gyülekezetek száma a világon meghaladja a 150 milliót.

Szemléletesen megfogalmazva az adatokat: ha beszámítjuk az ókeresztény kor első századainak becsült hívőit is (hiszen a mozgalom szerint a kereszténység ilyen, pünkösdi–karizmatikus jellegű volt), akkor Jézustól 1996-ig az összes ilyen spirituális orientáltságú, újjászületett keresztény 70%-a a 20. században lett hívővé. A 20. századiak 70%-a a második világháború óta, ezek 70%-a pedig az elmúlt öt évben – írták a vallásszociológusok 1997-ben, szemléltetve a növekedés robbanásszerű voltát. E növekedést extrapolálva a szakemberek a 21. század első éveire a pünkösdi–karizmatikus keresztények létszámát egymilliárdra becsülik, akik így nemsokára az összkereszténység felét jelentik majd.

Különösen intenzív a mozgalom növekedése Latin-Amerikában, ahol jelenleg óránként átlagosan négyszázan csatlakoznak hozzá; de megemlíthetjük a kommunista Kínát is, ahol az elmúlt évtizedekben egyes területeken a lakosság 90%-a lett hitvalló kereszténnyé (illegalitásban). Az ő számukat összesen 85-100 millióra becsülik. Dél-Koreában, ahol 1900-ban még alig néhány keresztény volt, 1992-ben 37 200 gyülekezethez 12,5 millióan tartoztak, ezek közt sok a pünkösdi és ez a szám azóta tovább növekedett.

A mozgalom kezdettől fogva mindenfelé egységesen nagy hangsúlyt helyezett a „nyelveken szólásra” és úgy gondolták, hogy e megdöbbentő léptékű megújulás szorosan összefügg a nyelveken szólással. Jóllehet a természetes gondolkodásmód számára nehezen látható be, hogy mi köze egymáshoz egy szinte értelmetlenségnek, gyerekességnek tűnő sajátos viselkedésmódnak, és a mozgalom gyors növekedésének, a pünkösdi ébredés vezéralakjai kivétel nélkül középponti fontosságúnak tartják e karizma működését a siker szempontjából.

„Annak elfogadása, hogy ez is az érvényes keresztény megtapasztalások körébe tartozik – írja a félmilliós tömegeket vonzó evangélista, Reinhard Bonnke A Lélek erejével című könyvében –, korszakalkotónak bizonyult az egyház történetében. A nyelveken szólás indította be világszerte azt a folyamatot, hogy a Szentlélek kezd az egyház figyelmének középpontjába kerülni, ezenfelül egy olyan hatalmas evangelizációs hullám katalizátora is volt, amely mind méreteiben, mind sikerességében minden addigit felülmúlt… az egész keresztény kor legnagyszabásúbb lélekmentő megmozdulását indította el.” Ugyanakkor a pünkösdi és karizmatikus hívők egyre jelentősebb része nem tekinti központi fontosságúnak a nyelveken szólást, ez nagy mértékben elősegíti a mozgalom közeledését a kereszténység többi részéhez, valamint mutatja a rugalmasságát és differenciálódását.

Új hullám

Az 1990-es évek elejétől a modern pünkösdi-karizmatikus mozgalomban a hit és az érzelem újra összefonódott, ezt „új hullámnak” is nevezték. A karizmatikus öröm megtapasztalása következtében világméretekben gyakran egész tömegekre kiterjedő, hosszas nevetés jellemezte a pünkösdi-karizmatikus összejöveteleket; emiatt egyesek „nevető ébredésnek” vagy „öröm-ébredésnek” nevezték a jelenséget, míg mások szerint a „Szentlélek öröme” áradt rá a hívőkre, amit a nevetés mellett más érzelmi-fizikai megnyilvánulások is kísértek (mint például: földreesés, tánc, sírás, örömkiáltások, ugrálás, sikolyok, stb.) Másfelől ezek a jelenségek meg is osztották a mozgalmat, sokan nem fogadták el ezt a Szentlélek munkájaként. Az új hullám főleg a hit mozgalomban talált táptalajra. A magukat mérsékeltnek tekintő irányzatok azóta egyre inkább elhatárolódnak ettől a vonulattól. Az „új hullámnak” rövid időn belül nemzetközi központjai alakultak ki: Észak- Amerikában például a floridai Lakelandben, Pensacolában, az oklahomai Tulsában, valamint Torontóban, Dél-Amerikában Buenos Airesben, Európában Angliában, Magyarországon pedig a Hit Gyülekezetében.

A pünkösdi-karizmatikus mozgalom Magyarországon is több gyülekezetből, közösségből, és felekezetből tevődik össze. Napjainkban igazából helyesebb mozgalmakról beszélni. Ezek teológiájukban és ökumenikus nyitottságukban jelentősen különböznek. Pl. a Wineyard mozgalom jóval közelebb áll a konzervatív evangéliumi vonalhoz mint a hit /Word faith/ mozgalomhoz.

Más nyelveken
العربية: خمسينية
azərbaycanca: Əllincilər
беларуская: Пяцідзясятніцтва
español: Pentecostalismo
français: Pentecôtisme
arpetan: Pentecoutismo
Gaeilge: Cincíseachas
Gàidhlig: Caingeiseachd
客家語/Hak-kâ-ngî: Ńg-sùn-chiet Yun-thung
Bahasa Indonesia: Gereja Pentakosta
italiano: Pentecostalismo
қазақша: Елуліктер
한국어: 오순절주의
lingála: Nzámbe-Malámu
لۊری شومالی: پنتاکوستالیسم
lietuvių: Sekmininkai
latviešu: Pentakosti
македонски: Пентекостализам
Mirandés: Pentecostalismo
Nederlands: Pinksterbeweging
norsk nynorsk: Pinserørsla
português: Pentecostalismo
română: Penticostalism
sicilianu: Pinticustalisimu
srpskohrvatski / српскохрватски: Pentekostalizam
Simple English: Pentecostalism
slovenčina: Letničné hnutie
slovenščina: Binkoštništvo
српски / srpski: Пентекостализам
Kiswahili: Wapentekoste
Türkçe: Pentikostalizm
українська: П'ятдесятництво
oʻzbekcha/ўзбекча: Pentecostallar
Tiếng Việt: Phong trào Ngũ Tuần