Mexikói irodalom

Mexikó irodalma Közép-Amerika bennszülötteinek irodalmából táplálkozik. A helyi kifejezések és jellegzetes témák egyértelműen egy európaiakból és amerikai őshonos kultúrákból összeállt vegyes irodalomról árulkodnak. A spanyol gyarmatosítása idején olyan barokk írókat érdemes ide sorolni, mint Bernardo de Balbuena, Carlos de Sigüenza y Góngora, Juan Ruiz de Alarcón és Sor Juana Inés de la Cruz.

A gyarmatosítás időszakának vége felé már irodalmilag is érdemesebb művészek emelkedtek ki Mexikóban, mint José Joaquín Fernández de Lizardi, aki a mexikói pikareszk emblematikus alakja. A 19. század politikai bizonytalanságai miatt Mexikó - ekkor már független államként - nem csak az irodalom terén mutat hanyatlást, hanem más művészeti ágakban is. A század második felében azonban a mexikói irodalom feltámadt saját romjaiból olyan műveknek köszönhetően, mint a "Los Mexicanos Pintados Por Si Mismos", mely hozzávetőleges képet fest arról, hogy a kor gondolkodói miként látták kortársaikat. A század vége felé a mexikói írók kialakították jellegzetes stílusukat. Két modernista költő emelkedik ki ebből az időszakból, Amado Nervo és Manuel Gutierrez Najera.

A mexikói forradalom kitörése kedvezett a zsurnalisztika felvirágzásának. Miután a polgári megmozdulás lezajlott, a forradalom témája jelent meg a regényekben, történetekben valamint Mariano Azuela és Rodolfo Usigli színdarabjaiban. Ez az irányvonal magával hozta a nemzeti irodalom fellendülését, mely olyan szerzők műveiben mutatkozik meg leginkább, mint Rosario Castellanos és Juan Rulfo. A "bennszülött irodalom" is lassan előbukkant félezer éves álmából, mely a Mexikó területén élő bennszülöttek gondolatait és kultúráját célozta meg témájául, azonban, ironikus módon ezen írók egyike sem volt ténylegesen bennszülött. Közülük Ricardo Pozas és Francisco Rojas Gonzalez emelkedik ki.

Néhány, a fő áramlattól különböző irányzat is kialakult, mint például az "estridentistas", olyan alakokkal, mint Arqueles Vela és Manuel Maples Arce ( 1920-as évek), vagy a "Los Contemporaneos", melyet Salvador Novo, Xavier Villaurrutia és Jose Gorostiza nevéhez szoktak kötni. A 20. század vége felé a mexikói irodalom (más modernista irodalmakhoz hasonlóan) témavilága felaprózódott, stílusa és műfajai változatosabbakká váltak. 1990-ben Octavio Paz lett az első - és eleddig az egyetlen - Nobel-díjas mexikói író.

Írók listája

tovább a mexikói költők, írók listájához

Név Dátum Név Dátum Név Dátum Név Dátum
Nezahualcóyotl 1402-1472 Juan Ruiz de Alarcón 1581-1639 Sor Juana Inés de la Cruz 1651-1695 José Joaquín Fernández de Lizardi 1776-1827
Ignacio Ramírez 1818-1879 Ignacio Manuel Altamirano 1834-1893 José Rosas Moreno 1838-1883 Manuel Acuña 1849-1873
Juan de Dios Peza 1852-1910 Salvador Díaz Mirón 1853-1928 Manuel Gutiérrez Nájera 1858-1895 Manuel José Othón 1858-1906
Luis Gonzaga Urbina 1864-1934 Federico Gamboa 1864-1939 Amado Nervo 1870-1919 Mariano Azuela 1873-1952
Alfonso Reyes 1889-1959 Bruno Traven 1890-1969 Carlos Pellicer 1899-1977 José Gorostiza 1901-1973
Xavier Villaurrutia 1903-1951 Agustín Yáñez 1904-1980 Salvador Novo 1904-1974 Francisco Tario 1911-1977
Octavio Paz 1914-1998 José Revueltas 1914-1976 Elena Garro 1917-1998 Alí Chumacero 1918
Juan José Arreola 1918-2001 Juan Rulfo 1918-1986 Guadalupe 'Pita' Amor 1918-2000 José Luis Martínez 1918-2007
Ricardo Garibay 1923-1999 Rosario Castellanos 1925-1974 Jaime Sabines 1926-1999 Tomás Segovia 1927
Jorge Ibargüengoitia 1928-1983 Inés Arredondo 1928-1989 Carlos Fuentes 1928 Héctor Azar 1930-2000
Margo Glantz 1930 Salvador Elizondo 1932-2006 Elena Poniatowska 1932 Juan García Ponce 1932-2003
Vicente Leñero 1933 Sergio Pitol 1933 Gabriel Zaid 1934 Gerardo Deniz 1934
Fernando del Paso 1935 José Carlos Becerra 1937-1970 Francisco Cervantes 1938-2005 Carlos Monsiváis 1938
José Emilio Pacheco 1939 Jesús Gardea 1939-2000 Eduardo Lizalde 1939 Homero Aridjis 1940
Esther Seligson 1941 Héctor Aguilar Camín 1946 Guillermo Samperio 1948 II. Paco Ignacio Taibo 1949
Angeles Mastretta 1949 Laura Esquivel 1950 Coral Bracho 1951 Carmen Boullosa 1954
Juan Villoro 1956 Fernando Nachón 1957 Mario Bellatin 1960 Cristina Rivera Garza 1964