Kopula

A kopula vagy kopulatív ige, kapcsolóige, a nyelvészetben az összetett mondatrészek segédszava, elsősorban ami az alanyt a névszói vagy határozói állítmánnyal köti össze.

A kopula gyakran a létige, de a magyarban lehet a lesz, marad, múlik (valahány éves) igék származéka is. Egyes nyelvekben (például az angolban vagy az újlatin nyelvekben) kopulatívak például a ’látszik, hangzik, hallatszik, érződik, tűnik, bizonyul valaminek/valamilyennek’, ’valamilyen íze, illata, tapintása van’ jelentésű igék; a magyarban azonban ezek nem kopulatívak, mert vagy ‑nak/‑nek ragos vonzatuk van, vagy egész más szerkezettel fejezzük ki őket.

Kopula a magyarban a szókapcsolatokban használt való és volta segédszó is (a legtöbb esetben), pl. a repülőgépről való leszállás, az utas orvos volta.[1]

Más nyelveken
العربية: عماد (لغة)
Bahasa Banjar: Kopula
čeština: Spona (sloveso)
Deutsch: Kopula
Esperanto: Kopulo
eesti: Koopula
فارسی: فعل ربطی
suomi: Kopula
Gaeilge: Copail
עברית: אוגד
Bahasa Indonesia: Kopula
Ido: Kopulo
íslenska: Tengisögn
日本語: コピュラ
Lingua Franca Nova: Copula (gramatica)
norsk nynorsk: Kopula
norsk: Kopula
slovenščina: Vez (jezikoslovje)
svenska: Kopula
Türkçe: Koşaç
татарча/tatarça: Бәйлекләр
Tiếng Việt: Từ liên hệ
中文: 系詞