Keresztényszocializmus

A keresztényszocializmus elsőként az időszámításunk környékén elindult , majd a 19. század környékén újjáéledt mozgalom a kereszténység szociális tanításainak terjesztése és megvalósítása céljából. Eleinte szemben állt az embertelenséggel és az állatiassággal, majd a modern korban az individualista liberalizmussal, valamint az osztályharcot hirdető szocializmussal és kommunizmussal.

Európában eleinte közösségek szerveződtek az őskereszténység idején, a 19 századtól pedig több országban is születtek keresztényszocialista pártok (az első Németországban 1871-ben Centrum Párt néven), gyakran kormányt is tudtak alakítani. Néhány államban, a keresztényszocialisták renyhesége következtében különvált a katolikus és a protestáns szocializmus.

Mint politikai ideológia

A keresztényszocializmus szót először angol reformerek ( Frederick Denison Maurice, Charles Kingsley és John Ludlow) használták, akik kiadták Traits on christian socialism (A keresztényszocializmus dogmatikája) és Christian socialist (A keresztényszocialista) című hetilapokat 1850-1851-ben. Ludlow pedig 1851-ben megírta a Christian Socialism and its opponents (A keresztényszocializmus és ellenfelei) című munkáját.[1]

Nagy hatása volt Wilhelm Emmanuel von Ketteler, mainzi püspök Arbeiterfrage und Christentum (A munkáskérdés és a kereszténység) 1864-ben megjelent könyvének, amely a munkáskérdést vallási kérdésként tárgyalta, a kapitalizmust pedig a munkások testi-lelki tönkretevőjének és elnyomójának tartja. Gondolatainak egy részét Ferdinand Lassalle-tól vette át.[2] Hasonlóképpen vélekedett Hughes Felicité Robert de Lamennais is, aki Franciaországban először szorgalmazta a munkásosztály védelmét vallási alapon. Pierre Guillaume Frédéric le Play, francia szociológus a családvédelmet és a családdal kapcsolatos értékek védelmét tartotta elsődlegesnek. Ez később kiemelt helyen szerepelt a legtöbb keresztényszocialista párt programpontjai között.

Az ideológia legfontosabb elvei a perszonalitás (személyesség), a szubszidiaritás (kölcsönös segítség) és a szolidaritás voltak. Szemben állt a liberalizmussal és kommunizmussal, bár néhány célkitűzését átvette.[3] Ilyen volt a munkások munkakörülményeinek javítása és a gyermekmunka elleni harc[4](sőt Németországban még a munkások sztrájkjogáért is küzdöttek), viszont nem ismerte el az osztályharc létjogosultságát, ugyanakkor nem ismerte el a magántulajdont, mint az emberi önzés és a közösséggel, valamint az Isteni tanítással való ellenkezés megnyilvánulását. A keresztényszocializmus szerint ugyanis az egyén semmi felett -még saját tulajdon teste felett- sem rendelkezik, mindennek csupán Isten kegyelméből adódóan átmeneti használója.

A marxista ideológiával ellentétben egyik fő célja a társadalmi béke megteremése volt. Ennek a legfontosabb feltétele a társadalmi igazságosság érvényesülése. Mindezt törvényes keretek között kívánta elérni.[5]

Az új ideológia követőkre talált a katolikusok és a protestánsok között egyaránt.[1]

Más nyelveken