Karlócai béke

Karlócai béke
A karlóciai béketárgyalások (Ismeretlen németalföldi mester metszete, 1699)
A karlóciai béketárgyalások (Ismeretlen németalföldi mester metszete, 1699)
A szerződés török nyelvű példánya (Velence, Dózse-palota)
A szerződés török nyelvű példánya (Velence, Dózse-palota)
TípusaHatározott időtartamra (25 évre) szóló békeszerződés
Aláírás dátuma1699. január 26.
Aláírás helyeKarlóca (Karlowitz)
AláírókFlag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Flag of Most Serene Republic of Venice.svg Velencei Közt.
Standard of the Russian Tsar.png Orosz Birodalom
Fictitious Ottoman flag 3.svg Oszmán Birodalom
Nyelveknémet, török
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karlócai béke témájú médiaállományokat.

A karlócai békeszerződést 1699. január 26-án írták alá Karlócán (törökül Karlofça, németül Karlowitz, horvátul Srijemski Karlovci, szerbül Sremski Karlovci – ma Szerbia, Vajdaság). A béke az 16831697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző Habsburg–török háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az Oszmán Birodalom, valamint a Habsburg Monarchiát, a lengyel–litván államot, a Velencei Köztársaságot és Oroszországot is magában foglaló Szent Liga voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak Magyarország nagy részét, Erdélyt és Szlavóniát.

Az oszmán megszállás alatt lévő (korábban litván, majd lengyel) Podólia (ma: Ukrajna) Lengyelországhoz került, de a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt moldvai területeket. Dalmácia nagy részét és Moreát (Peloponnészosz-félsziget) a Velencei Köztársaság vette birtokba. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt Don-parti Azov erődjének megtartására.

A karlócai békével Magyarország nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, és lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése. A törökök a (nagyrészt lakatlan) Temesköz kivételével minden magyar hódoltsági területről lemondtak, bár a Temesköz jelentős részét Savoyai Jenő herceg vezette császári csapatok már elfoglalták. A békekötés megszabta, hogy az Oszmán Birodalomban a keresztény alattvalók vallásukat szabadon gyakorolhatják. A felek egymás országában szabadon kereskedhetnek. A foglyokat kicserélik, vagy mérsékelt váltságdíjért szabadon engedik. A határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újat a felek nem építhetnek. A béke illetve a fegyverszünet 25 évre lett megkötve. A szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a Habsburg-ellenes magyar erőket. Thököly Imrét és társait a magyar határtól távol telepítette le, a török birodalom belsejében, Nikomédiában (ma İzmit).[1][2]

Más nyelveken
bosanski: Karlovački mir
čeština: Karlovický mír
Bahasa Melayu: Perjanjian Karlowitz
norsk nynorsk: Freden i Karlowitz
srpskohrvatski / српскохрватски: Karlovački mir
slovenščina: Karlovški mir
српски / srpski: Карловачки мир
татарча/tatarça: Карловиц солыхы (1699)
Tiếng Việt: Hiệp ước Karlowitz