Kallózás

A kallózás[1] olyan eljárás, amelynek a célja a szűrposztó ruházatnál a megszőtt anyag vagy a kész termék, gubánál a gubapokróc vízbe avatása és sűrítése, vízhatlanná tétele a magasból rázúduló vízsugár verő és kavaró ereje által.

Története

Magyarországon az 12051218-közötti időkből maradt fenn az első adat a gyapjúszövet malomban való kallásáról egy Sopron környéki latin leírásból. Magának a kall igének az eredete ismeretlen, először 1340-ben posztó-kalló értelemben fordult elő. Mivel az ótörök qalɨn melléknév jelentése „vastag, sűrű, tömött”, a két fogalom között lehetséges összefüggés.[2]

Más nyelveken
English: Fulling
বাংলা: ধোপা
čeština: Valchování
Cymraeg: Pannu
dansk: Valkning
Deutsch: Walken
español: Batán
eesti: Vanutamine
suomi: Huovutus
íslenska: Þóf
italiano: Follatura
Nederlands: Volder
norsk nynorsk: Valking
norsk: Toving
polski: Folowanie
svenska: Valkning
Türkçe: Dinkleme