Kagylók

Infobox info icon.svg
Kagylók
Evolúciós időszak: kambriumholocén
Bivalvia.jpg
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Csoport:Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs:Tapogatós-csillókoszorúsok (Lophotrochozoa)
Törzs:Puhatestűek (Mollusca)
Osztály:Kagylók (Bivalvia)
Linnaeus, 1758
Alosztályok
  • Anomalodesmata
  • Heterodonta
  • Palaeoheterodonta
  • Protobranchia
  • Pteriomorphia
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kagylók témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kagylók témájú médiaállományokat és Kagylók témájú kategóriát.

Abra alba

A kagylók (Bivalvia, azaz kétteknőjűek) az állatok (Animalia) országában a puhatestűek (Mollusca) törzsének egyik osztálya. Régebbi rendszertanok Lamellibranchiata (lemezkopoltyúsok), Acephala (fej nélküliek), Conchifera (teknőviselők), vagy Pelecypoda (fejszelábúak) néven is említik. A kettős teknő a puhatestűek között megkülönböztető jellemzőjük, de alaki konvergenciát mutat a pörgekarúak házával. A pörgekarúaktól a kagylóhéjat legjobban a szifónyílás és a nyéllyuk megkülönböztetése, valamint a héj zárómechanizmusa és a teknők sarokpántja alapján lehet elkülöníteni.

Kevés gyors mozgású faja van, és sokszor helyhez kötött életmódot folytatnak, mint a növények. Mégis az evolúciós versenyt a pörgekarúakkal szemben a vastagabb héj mellett nagyobb mozgásképesség miatt tudták megnyerni. A pörgekarúak legtöbbször teljesen helyhez kötöttek, nyéllel rögzülnek az aljzathoz, ezért az árapályzónákból kiszorultak, héjuk alsó és felső teknőre tagolódik. A kagylók esetében a héjak jobb és bal oldaliak. A kagylók szűrő életmódot folytatnak, a héjak közé beszívott vízből szűrik ki a táplálékukat képző szerves törmeléket. Tengeri és édesvízi fajai is vannak.

A kagylók, éppúgy, mint a csigák és a lábasfejűek a kétoldali szimmetriájú állatok közé tartoznak, de a részarányosság általában csak a legősibb fajoknál maradt fenn. Szimmetriájuk sokszor torzul, sőt alkalmanként szélsőségesen egyenlőtlen formák is kialakultak. Alapesetben a kagylókat takaró két teknő azonos nagyságú és alakú, valamint a héjakat záró sarokpántokon egy keresztirányú szimmetriatengely is húzható. A szimmetria sérülhet a két teknő eltérő méretével és alakjával, valamint a növekedési vonalak egyenlőtlen fejlődése következtében is. Ilyen alapon egyenlő teknőjű és egyenlőtlen teknőjű, valamint egyenlő oldalú és egyenlőtlen oldalú kagylókat különböztetünk meg. E tulajdonságok bármilyen kombinációja előfordulhat: egyenlő teknőjű és oldalú, egyenlő teknőjű és egyenlőtlen oldalú, egyenlőtlen teknőjű és egyenlő oldalú és egyenlőtlen teknőjű és oldalú. Az egyenlőtlenség különös alakokat is eredményezhet. Ilyen a Hippurites, amelynek egyik teknője agyarszerű, a másik lapos, a Diceras, amelynél mindkét teknő búbja spirálisan csavarodik, vagy a Requienia, amelynek egyik teknője csigaházszerűen felcsavarodik, a másik teknő pedig „bejárati ajtóvá” csökevényesedett.

Testfelépítés

Az osztriga anatómiája
A héj belső szerkezete egy egyenlőtlen izmú, betüremkedő köpenyüregű héjon
A kagylóhéj jellemzői: 1. szagittális sík, 2. növekedési vonal, 3. sarokpánt, 4. búb

A kagylók teljesen elveszítették a szelvényezett állatok testszelvényeit vagy fő testtájait, és a házon belüli szervezet alapvetően három elemből áll: test, zsigerzacskó és láb. Ezek a testtájak nem feleltethetők meg a többi szelvényezett állat (Articulata) részeivel. A zsigerzacskó az emésztőrendszer (nyelőcső, gyomor és belek) mellett háromkamrás szívet tartalmaz.

A puhatestűek közös tulajdonsága, hogy testüket a bőr megkettőzésével létrejött redő, a köpeny borítja. A köpenyüregben helyezkednek el a kopoltyúk, de a légzésben a köpeny mindkét felének belső oldala is részt vesz. A kopoltyúk eredeti funkciója a táplálékszűrés lehetett. A köpeny választja ki a szilárd vázú puhatestűek mészanyagú, több rétegből álló héját. A kemény külső réteg kalcit vagy aragonit kristályformájú kalcium-karbonát. Az aragonit jóval gyakoribb, de az ősmaradvány-anyagban a kalcitos fordul elő nagyobb mennyiségben, mert az aragonit könnyebben oldódik vissza. A középső réteg az oszlopos réteg, amely a porcelánkagylóknál hiányzik. A belső fele a gyöngyházréteg.

A kagylók egyik legspecifikusabb jellegzetessége a rendkívül erős záróizom, amellyel a héjakat összezárja. Ezek az izmok általában két kötegben, a héjak búbtól legtávolabbi szélein helyezkednek el. A két egyenlő izmú típusoknál szimmetrikus elhelyezkedés is lehetséges, de az öblös köpenyvonalúak nem szimmetrikusak. A két egyenlőtlen izmúak aszimmetrikusak, csakúgy, mint az egyizmúak. Az egyedfejlődésben még mindig látható a szimmetrikus, két egyenlő izmú alakok evolúciója az aszimmetrikus egyizmúak felé.

Az izmok összehúzódása zárja a teknőket, de azok elernyedése nem nyitja ki azt. A nyitószerkezet a sarokpántnak nevezett képlet, amely evolúciós értelemben az egyik szarunemű prototeknő maradványa. Az egyedfejlődés során először a prodissoconcha néven ismert szarulemezek alakulnak ki, amelyek még háti és hasi oldalúak. Ezek közül a hasoldali a végleges, oldalsó teknők kifejlődésével lelökődik, a másik pedig sarokpánttá alakul.

A teknőket a fejlettebb alakoknál reteszszerű képletek, a fogak segítenek zárva tartani. A fogképlet sokféle lehet, változó a fogak száma, alakja és mérete is.

A lágy test általában szelvényezetlen, nem különíthetők el a testtájak, a fej hiánya miatt nevezik Acephalának is a kagylókat. Azonban szelvényezett ősöktől származnak, és egyes kezdetleges kagylóknál még felfedezhető a fej. A fej nélküli kagylók szájnyílás felőli fele az elülső oldal, vagy mellső rész. A hasi oldalon a lábakat alkotó izomkötegek ék, vagy lapos ék (fejsze) alakúak, innen ered a Pelecypoda név. A lábakban alakult ki egyes típusoknál a bisszusz-mirigy, amely az aljzathoz rögzített életmódú fajoknál a bisszuszfonal előállítását végzi.

Az állat anyagcseréje a szifón keresztül zajlik, amely a kagylóknál páros. Az egyiken befelé áramlik a tápanyagokkal teli víz, a másikon kifelé az ürülék. A szifókat közös tok foghatja közre, egyes fajoknál ez a cső meszesedhet.

A kagylók legnagyobb része váltivarú, de előfordulnak hermafrodita fajok. Ivarmirigyei a vízbe ürülnek, külső megtermékenyítéssel szaporodik.

Más nyelveken
English: Bivalvia
Afrikaans: Tweekleppige
asturianu: Bivalvia
azərbaycanca: İkitaylılar
беларуская: Двухстворкавыя
беларуская (тарашкевіца)‎: Двухстворкавыя
български: Миди
brezhoneg: Daougleureged
català: Bivalve
Cebuano: Ukab-ukab
čeština: Mlži
dansk: Muslinger
Deutsch: Muscheln
Ελληνικά: Δίθυρα
Esperanto: Duvalvulo
español: Bivalvia
eesti: Karbid
euskara: Bivalvia
suomi: Simpukat
français: Bivalvia
Nordfriisk: Twiiskaalagen
Gaeilge: Débhlaoscach
galego: Bivalvos
Avañe'ẽ: Mymba ijyta mokõi
עברית: צדפות
हिन्दी: पटलक्लोमी
hrvatski: Školjkaši
interlingua: Bivalvia
Bahasa Indonesia: Bivalvia
Ido: Bivalvo
íslenska: Samlokur
italiano: Bivalvia
日本語: 二枚貝
Basa Jawa: Bivalvia
한국어: 이매패류
Latina: Bivalvia
Lëtzebuergesch: Muschelen
Lingua Franca Nova: Bivalva
lietuvių: Dvigeldžiai
latviešu: Gliemenes
македонски: Школки
Bahasa Melayu: Bivalvia
Plattdüütsch: Musseln
Nederlands: Tweekleppigen
norsk nynorsk: Muslingar
norsk: Muslinger
ਪੰਜਾਬੀ: ਸਿੱਪੀਆਂ
polski: Małże
پنجابی: سپیاں
português: Bivalvia
Runa Simi: Lakachu
română: Bivalve
Scots: Bivalvia
srpskohrvatski / српскохрватски: Školjke
Simple English: Bivalve
slovenčina: Lastúrniky
slovenščina: Školjke
српски / srpski: Шкољке
svenska: Musslor
తెలుగు: ఆల్చిప్ప
Tagalog: Bivalvia
Türkçe: Bivalvia
українська: Двостулкові
oʻzbekcha/ўзбекча: Ikki pallalilar
West-Vlams: Twêekleppign
Winaray: Bivalvia
中文: 双壳纲
Bân-lâm-gú: Siang-khak-kong