Középkori filozófia

Herrad von Lansberg Hortus delicarium (1180) című művének miniatúrája, ami a hét szabad művészet rendszerét ábrázolja.

A középkori filozófia Európa és a Közel-Kelet középkori filozófiai nézeteinek összessége. Hozzávetőlegesen a Nyugatrómai Birodalom széthullásától a reneszánsz megjelenéséig számítjuk. Részben úgy definiálhatjuk, mint az út az ókori Görögország és az ókori Róma kulturális vívmányainak újra felfedezésétől a teológiai problémákat és dogmákat ebből a szemszögből tanulmányozó szemléletmódig. Ebben az időben a fő problémák a következők voltak: a hit és az ész kapcsolata, Isten létezése és egysége, a teológia és a metafizika tárgya, a tudás és az individuumok mibenléte.[1]

A középkori filozófiát általában két részre osztják: a 12. századig tartó időszakra és az úgynevezett „aranykor”ra, ami a 12–14. századra datálható. Az első időszakban Arisztotelész és Platón munkáit gondolták tovább, a másodikban pedig észlelhető az ókori filozófia ismételt felfedezésének tetőpontja, a muszlim filozófusok erre építkezése és a logikában, a vallásfilozófiában, továbbá a metafizikában elért jelentős fejlesztések sora.

A reneszánsz humanisták a középkori filozófiát rendkívül lekicsinyítően kezelték, „barbár”nak megjelölve azt és egy átmenetnek tekintve az ókori római-/görög filozófia és azoknak újjászületése (reneszánsza) között. Kortárs történészek szerint a középkori filozófia és az azt befolyásoló keresztény teológia is része a filozófiai fejlődés törzsének. Aquinói Szent Tamás, a középkor jeles gondolkodója nem tekintette magát filozófusnak, sok filozófust kritizált, mert mindig „elmaradnak a kereszténység igaz és pontos bölcsességeihez képest”.[2]

Más nyelveken
Bahasa Indonesia: Filsafat abad pertengahan
日本語: 中世哲学
한국어: 중세철학
Lingua Franca Nova: Filosofia de la eda medieval
português: Filosofia medieval
srpskohrvatski / српскохрватски: Srednjovjekovna filozofija