Jefim Dmitrijevics Bogoljubov

Ez a cikk a sakkjátszmák algebrai lejegyzését alkalmazza.
Jefim Bogoljubov
Jefim Bogoljubov (1925 körül)
Jefim Bogoljubov (1925 körül)
Személyes adatok
Teljes név Jefim Dmitrijevics Bogoljubov
Születési dátum 1889. április 14.
Születési hely Sztanyiszlavcsik Orosz Birodalom, Kijevi kormányzóság (ma Ukrajna)
Halálozási dátum 1952. június 18. (63 évesen)
Halálozási hely Triberg im Schwarzwald Németország
Állampolgárság orosz, szovjet, német
Versenyzői adatok
Cím nemzetközi nagymester (1951)
Legmagasabb Élő-pontszám
2768 (1927. január) [1]
Legmagasabb ranglista 1. (1927. január–februárban) [2]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jefim Bogoljubov témájú médiaállományokat.

Jefim Dmitrijevics Bogoljubov ( oroszul: Ефим Дмитриевич Боголюбов, a nemzetközi szakirodalomban Efim Bogoljubov vagy Efim Bogoljubow) ( Sztanyiszlavcsik, 1889. április 14.Triberg im Schwarzwald, 1952. június 18.) orosz, német, szovjet sakkozó, nemzetközi nagymester, kétszeres szovjet bajnok, nyolcszoros német bajnok, kétszeres világbajnokjelölt, sakkfeladványszerző, teoretikus, sakk szakíró.

Élete és sakkpályafutása

1889-ben Sztanyiszlavcsikban, az Orosz Birodalom Kijevi kormányzóságában (ma Ukrajnához tartozik) született. Teológiát és mezőgazdaságot tanult, a sakkal csak 18 éves korában került kapcsolatba. Ezután döntött úgy, hogy profi sakkozó lesz. Első versenysikereit 1909-ben érte el.

1911-ben megnyerte Kijev bajnokságát, és az összorosz amatőr bajnokságon a 9–10. helyet szerezte meg. 1912-ben második lett a vilniusi főversenyen. [3] 1913/14-ben Szentpéterváron az Összorosz Mesterversenyen (8. orosz sakkbajnokság), amelyen Alekszandr Aljechin és Aaron Nimzowitsch végzett az élen, a 8. helyet szerezte meg. [4]

1914. július–augusztusban a mannheimi mesterversenyen (19. DSB Congress – 19. német bajnokság) játszott, amikor kitört az első világháború. Vele együtt 11 orosz sakkozót internáltak Németországba, akik közül szeptemberben négyen (köztük Aljechin) hazatérhettek. Bogoljubov és társai Tribergbe kerültek, és ott 1914–1915-ben hét versenyt is játszottak, melyek közül ötöt ő nyert. [3] Az első világháború idején a Fekete-erdőben található Tribergben élt, ott megházasodott a helyi iskola tanárnőjével, és németországi tartózkodása idején élete végéig ott élt. Két lánya született.

A háború után több nemzetközi mesterversenyt nyert meg. 1924-ben átmenetileg visszatért a Szovjetunióba, és ott megnyerte az 1924-es [5] és az 1925-ös szovjet sakkbajnokságot. [6] 1926-ban emigrált végleg Németországba, ami miatt megfosztották szovjet állampolgárságától és szovjet sakkbajnoki címétől.

1928-ban és 1928/29-ben a FIDE-bajnoki címért két alkalommal is párosmérkőzést nyert Max Euwe későbbi világbajnok ellen, ezzel nyert jogot arra, hogy a világbajnoki címért mérkőzhessen a regnáló bajnok Alekszandr Alekszandrovics Aljechin ellen. Két alkalommal játszott a címért, 1929-ben és 1934-ben, de megszerzése egyik alkalommal sem sikerült.

1931-ben Németország válogatottjában vett részt a Prágában rendezett 4. sakkolimpián, ahol a német csapat az 5., ő egyéniben az első táblán a 2. legjobb eredményt érte el 17 mérkőzésből szerzett 12,5 pontjával, 73,5%-os teljesítménnyel a 75%-ot elért Aljechin mögött. [7] Az 1930-as és az 1940-es években, a második világháború befejezése után is több jelentős nemzetközi versenyt nyert, vagy annak élmezőnyében végzett.

Részt vett az 1951-es világbajnoki zónaversenyen Bad Pyrmontban, amelyen a 7. helyen végzett.

A Chessmetrics historikus pontszámítása szerint 1919. szeptembertől 1936. augusztusig a világranglista első tíz helyezettje között volt, 1927. január–februárban ő vezette azt. [2] 1950-ben a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) az elsők között adományozta neki az akkor bevezetett nemzetközi nagymesteri címet, melynek átadását elhalasztották, mert a háború idején a NSDAP tagja volt. [8] 1951-ben aztán hivatalosan mégis nagymesterré nyilvánították.

Sakkelméleti munkássága is jelentős. Kidolgozta többek között a róla elnevezett Bogoljubov-védelmet (más elnevezéssel: Bogo-indiai védelem).

Élete utolsó éveiben a nyugatnémet ifjúsági csapat edzője. [9] 1952-ben Belgrádból egy nemzetközi versenyről hazatérve váratlanul halt meg.

Más nyelveken