Jack Kerouac

Jack Kerouac
Kerouac by Palumbo.jpg
Élete
Születési névJean-Louis Lebris de Kérouac
Született1922. március 12.
Lowell, Massachusetts
Elhunyt1969. október 21. (47 évesen)
St. Petersburg, Florida
Nemzetiségamerikai
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény, novella, vers, haiku
Irodalmi irányzatbeatnemzedék
Fontosabb műveiÚton (On the Road)
Jack Kerouac aláírása
Jack Kerouac aláírása
Jack Kerouac weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jack Kerouac témájú médiaállományokat.

Jack Kerouac (1922. március 12.1969. október 21.) amerikai író, költő és művész. Annak az írói és baráti körnek volt a tagja, amely az általa kitalált „beatnemzedék” néven vált leginkább ismertté.

Kerouac már élete során híressé vált, de kevés kritikai elismerést kapott. Ma viszont jelentős és befolyásos szerzőként tartják számon. Spontán, vallomásos prózai stílusa számos írót megihletett, köztük Tom Robbinst, Lester Bangset, Richard Brautigant és Ken Kesey-t, továbbá a New Journalism újságírói műfaj egyes szerzőit. Kerouac hatott a baby boom nemzedék zenészeire, beleértve a The Beatlest, Bob Dylant, Morrisseyt és Jim Morrisont. Legismertebb művei az Úton, a Dharma hobók, a Művésztelep és a Cody látomásai (Visions of Cody).

Kerouac ifjú felnőttként vagy a hatalmas amerikai tájakon barangolt, vagy pedig az édesanyjával élt. A háború után átalakuló Amerikában előbb a helyét kereste, de végül elvetette az 50-es évek értékeit és társadalmi normáit. Írásai gyakran tükrözik azt a vágyát, hogy kiszabaduljon a társadalmi kötöttségekből, és magasabb értelmet találjon.

Útkeresése folyamán Kerouac drogokkal kísérletezett, és behajózta a világot. Írásaira gyakran tekintenek úgy, mint a 60-as évek ellenkultúrájának katalizátorára. Kerouac 47 évesen, a floridai St. Petersburgban hunyt el, alkoholizmus kiváltotta belső vérzés következtében.

Élete

Jack Kerouac, eredeti nevén Jean-Louis Lebris de Kerouac, a Massachusetts állambeli Lowellben született, kanadai francia szülőktől. Apja, Leo-Alcide Kerouac és anyja, Gabrielle-Ange Lévesque tősgyökeres québeciek voltak, akik – mint nemzedékük sok más tagja – a munkát kereső québeci emigrációhoz tartoztak Új-Angliában.

Kerouac hatéves korában kezdett el angolul tanulni, otthon, a családban franciául beszéltek. Mély hatással volt rá, hogy egész fiatalon elvesztette bátyját, Gérardot, aki kilencévesen halt meg, reumás lázban. Az esetet később leírta a Visions of Gerard című regényében. Kerouac verseinek egy részét francia nyelven írta, és élete végén barátjának, Allen Ginsbergnek írt leveleiben kifejezte vágyát, hogy újra anyanyelvén beszélhessen.

Kerouac – sportos alkatából adódóan – valóságos sztár volt az iskolai amerikaifutball-csapatban, és ennek köszönhetően ösztöndíjakat nyert a Boston College-re és a Columbia Egyetemre. Az ösztöndíja követelményeként egy évig a Horace Mann Iskolába járt, de ezután a Columbia Egyetemre iratkozott be. Elsőévesként futballozás közben eltörte a lábát, és folyamatosan veszekedett az edzőjével, aki ezért a kispadra ültette. Egyetemi évei alatt néhány sport témájú cikket írt a Columbia Daily Spectator nevű diáklapba.

Jack Kerouac a képen látható virágüzlet fölött lakott Ozone Parkban.

Mivel a futballösztöndíját nem sikerült meghosszabbítania, Kerouac otthagyta a Columbia Egyetemet, bár egy ideig továbbra is New York Upper West Side környékén élt barátnőjével, Edie Parkerrel. Ekkor ismerkedett meg azokkal az emberekkel, akikkel később beutazta a világot, és akiket regényeinek szereplőivé tett. Ők voltak az úgynevezett beatnemzedék: Allen Ginsberg, Neal Cassady, John Clellon Holmes, Herbert Huncke és William S. Burroughs. Kerouac 1942-ben beállt az Egyesült Államok Kereskedelmi Tengerészetének kötelékébe, 1943-ban pedig az Egyesült Államok Haditengerészetébe, de a második világháború idején pszichiátriai indokkal („közömbös természet”-e miatt) leszerelték.

1944-ben Kerouacet letartóztatták David Kammerer meggyilkolásában való bűnrészesség gyanújával. Kammerer zaklatta Kerouac barátját, Lucien Carrt, egy St. Louis-i tinédzsert. (Kerouac egyébként Carren keresztül ismerte meg Burroughst – aki maga is St. Louis-i volt – és Allen Ginsberget.) Mikor Kammerer megszállottsága Carr iránt erőszakossá vált, Carr megkéselte, majd Kerouachez fordult, aki segített neki eltüntetni a bizonyítékokat. Burroughs tanácsára feladták magukat a rendőrségen. Kerouac – mivel óvadékát 2.500 dollárban állapították meg – megígérte Edie Parkernek, hogy feleségül veszi, ha a lány kifizeti ezt az összeget. Házasságukat egy év után érvénytelenítették, Kerouac és Burroughs pedig rövid ideig közösen dolgoztak a Kammerer-gyilkosságról szóló regényen, And the Hippos Were Boiled in Their Tanks címmel. Bár a könyvet sohasem adták ki, egy részlet végül megjelent a Word Virus: A William S. Burroughs Readerben. Kerouac később a Vanity of Duluoz című regényében is írt a gyilkosságról.

Tengeri utazásai között Kerouac New York Bronx negyedében lakott, a Fordham Egyetemre járó barátainál. Miután a szülei New Yorkba költöztek, velük élt Queens Ozone Park környékén. Ekkor írta meg első regényét, a The Town and the Cityt. Barátai ez idő tájt tréfából „Ozone Park-i varázsló”-nak szólították.

A The Town and the Cityt 1950-ben adta ki John Kerouac néven, de a könyv a tiszteletreméltó kritikák ellenére sem volt sikeres. A műre erőteljesen hatottak Kerouac Thomas Wolfe-olvasmányai, hiszen a nemzedékregények formuláját használja, illetve a kisvárosi élet és a többdimenziós nagyváros szembenállását elemzi. A könyvet Robert Giroux jelentősen átszerkesztette, körülbelül 400 oldalt kihúzott belőle.

Az elkövetkező hat évben Kerouac folyamatosan alkotott, de műveihez nem talált kiadót. A korábban írt The Beat Generation és Gone on the Road munkacímű piszkozatai alapján 1951 áprilisában megírta az Úton címen ismertté vált művét (ISBN 9630780941).

A Kerouac-mítosz része, hogy a regény első változatát spontán vallomásos prózaírási technikával készítette el, mindössze három hét alatt, benzedrinnel és kávéval élénkítve magát. Ebben a fázisban született a ma már híressé vált papírtekercs, amire az Úton íródott. Valójában azonban Kerouac egyetemi professzorának és mentorának, Mark Van Dorennek elmondása szerint, a szerző a mű nagy részét évekig a naplóiba írogatta. Technikájára döntő befolyással volt a jazz, különösen a bebop, később a buddhizmus, valamint a híres Joan Anderson levél, amit Neal Cassady írt neki.

A kiadók elutasították a könyvet a kísérletező írói stílusa miatt, és azért, mert együtt érzett a kisebbségekkel és az Egyesült Államokban az 50-es években marginalizált társadalmi csoportokkal. 1957-ben a Viking Press megvásárolta a regény kiadási jogait, de jelentős átdolgozást követelt.

2007 augusztusában, az Úton megjelenésének 50. évfordulóján, a Viking Press kiadja a regény cenzúrázatlan változatát. Azok a szövegrészek is benne lesznek, amiket az 1957-es közönség túl szókimondónak talált volna. Az új változat az eredeti tekercs hű másolata lesz, a kiadó csak a Kerouac által törölt részeket hagyja ki.

A könyv jórészt önéletrajzi ihletésű, Sal Paradise nevű szereplő szempontjából elbeszélve. Bemutatja a szerző Egyesült Államok-beli és mexikói körutazási kalandjait Dean Moriartyval, akit Neal Cassadyről mintázott. Kerouac regényét a II. világháború utáni beatnemzedék meghatározó alkotásaként tartják számon, Kerouacet pedig „a beatnemzedék királya”-ként. E megszólítás mindig is zavarta, egyszer meg is jegyezte, hogy „Nem beatnik vagyok, hanem katolikus”. Kerouac barátsága Allen Ginsberggel, William S. Burroughszal, Gregory Corsóval és másokkal nemzedékalkotó volt. 1958-ban a Pull My Daisy (Szedj föl!) című „beat” film írója és narrátora is volt. Kerouac 1954-ben kezdett behatóan foglalkozni a buddhizmussal, miután a San Jose-i Könyvtárban felfedezte Dwight Goddard A Buddhist Bible-ját.

Ezt, valamint Gary Snyderrel és más San Francisco környéki költőkkel átélt kalandjait a Kaliforniában játszódó, 1958-ban megjelent Dharma hobók című könyvében örökítette meg részletesen. A regényt – mely sokak szerint az Úton folytatása – a floridai Orlandoban írta 1957 végén, 1958 elején.

Kerouac ismerte Alan Watts tudóst, aki Arthur Wayne álnéven szerepel a Művésztelep című regényben, és Alex Aumsként Az elhagyatottság angyalaiban. Továbbá találkozott és vitatkozott a híres japán zen buddhista szakértővel, D.T. Suzukival is.

Jack Kerouac háza, a floridai Orlando College Park körzetében.

1957 júliusában Kerouac a floridai Orlando College Park körzetébe költözött, egy Clouser sugárúti kis házba. Itt érte az Úton megjelenésének a híre. Néhány héttel később a New York Times-ban megjelent kritika egy új nemzedék hangjának hirdette ki Kerouacet. Nagy amerikai íróként, és vonakodva bár, de a beatnemzedék hangjaként is üdvözölték. A hírnév – ami végül a vesztét is okozta – hullámként csapott össze a feje fölött.

John Antonelli 1985-ös dokumentumfilmjének, a Kerouac, the Movie-nak az elején és végén egy Kerouacről készült felvétel látható, amint 1957-ben az Útonból és a Visions of Codyból olvas fel a The Tonight Show with Steve Allen című tévéműsorban. Kerouac intelligensnek, de félénknek tűnik. „Izgulsz?” kérdezi Steve Allen. „Á!”, válaszolja Kerouac izzadva és feszengve.

1955-ben Kerouac Wake Up címmel Sziddhártha Gautamáról írt életrajzot, ami életében kiadatlan maradt, de a fejezetei végül 1993-tól 1995-ig megjelentek a Tricycle: The Buddhist Review című lapban. Nem sokkal halála előtt Kerouac interjút adott Joseph Lelyveldnek a New York Times-ba, ahol kijelentette: „Nem beatnik vagyok, hanem katolikus.” Rámutatva egy VI. Pál pápát ábrázoló festményre Kerouac megjegyezte: „Tudod, ki festette? Én.”

1969. október 21-én hunyt el a floridai St. Petersburg-ban, egy nappal azután, hogy súlyos hasi fájdalmakkal mentők szállították be St. Petersburg-i otthonából a Szent Antal Kórházba. 47 évesen halt meg belső vérzésben (nyelőcsövi varixvérzés), egész életén át tartó súlyos alkoholbetegsége okozta májzsugor szövődményeként. Halála előtt harmadik feleségével, Stellával és édesanyjával, Gabrielle Kerouackel élt együtt. Kerouacet szülővárosában, Lowellben temették el. 2007. június 2-án a lowelli Massachusetts Egyetem posztumusz Doctor of Letters címet adományozott neki.

Más nyelveken
English: Jack Kerouac
Afrikaans: Jack Kerouac
aragonés: Jack Kerouac
العربية: جاك كيروك
অসমীয়া: জেক কেৰুৱাক
asturianu: Jack Kerouac
azərbaycanca: Cek Keruak
تۆرکجه: جک کرواک
беларуская: Джэк Керуак
беларуская (тарашкевіца)‎: Джэк Кэруак
български: Джак Керуак
brezhoneg: Jack Kerouac
català: Jack Kerouac
čeština: Jack Kerouac
Cymraeg: Jack Kerouac
Deutsch: Jack Kerouac
Ελληνικά: Τζακ Κέρουακ
Esperanto: Jack Kerouac
español: Jack Kerouac
euskara: Jack Kerouac
فارسی: جک کرواک
français: Jack Kerouac
Gaeilge: Jack Kerouac
galego: Jack Kerouac
עברית: ג'ק קרואק
हिन्दी: जैक केरुयक
hrvatski: Jack Kerouac
Հայերեն: Ջեք Քերուակ
Bahasa Indonesia: Jack Kerouac
íslenska: Jack Kerouac
italiano: Jack Kerouac
Basa Jawa: Jack Kerouac
ქართული: ჯეკ კერუაკი
қазақша: Керуак Джек
한국어: 잭 케루악
Кыргызча: Керуак Жэк
lumbaart: Jack Kerouac
lietuvių: Jack Kerouac
latviešu: Džeks Keruaks
Malagasy: Jack Kerouac
Nederlands: Jack Kerouac
occitan: Jack Kerouac
polski: Jack Kerouac
Piemontèis: Jack Kerouac
português: Jack Kerouac
română: Jack Kerouac
русский: Керуак, Джек
srpskohrvatski / српскохрватски: Jack Kerouac
Simple English: Jack Kerouac
slovenčina: Jack Kerouac
српски / srpski: Џек Керуак
svenska: Jack Kerouac
Türkçe: Jack Kerouac
українська: Джек Керуак
Tiếng Việt: Jack Kerouac
Winaray: Jack Kerouac
Yorùbá: Jack Kerouac