ISO 639-1 nyelvkódok listája

Az ISO 639-1 az ISO 639 nyelvi szabványcsalád első tagja, mely a főbb nyelvek kétbetűs (úgynevezett alpha-2) kódjait tartalmazza. A szabvány 2002-ben vált hivatalossá. Az eredetileg kiadott 136 kód helyett jelenleg már 184-et tartalmaz.

Az ISO 639 szabvány szerint valamennyi nyelv rendelkezik egy egyedi és meghatározott kétbetűs (639-1), illetve hárombetűs (639-2 és 639-3), kisbetűs rövidítéssel (nyelvkóddal), utóbbit a 639-1-ből hiányzó nyelvek kódolására vezették be.


A táblázat tartalma

A táblázat az ISO 639-1 szabvány jelenleg érvényes teljes (184 tételből álló) nyelv- és kódlistáját tartalmazza)[1], kiegészítve az ISO 639-2, 639-3, 639-5 rájuk vonatkozó kódjaival, a következőképpen:[2]

Teljes egészében tartalmazza az ISO 639-1 kétbetűs kódjait az ISO 639 hivatalos kód- és kódváltozási listái alapján.[3] [4] [5]

Részben (azaz csak a 639-1-ben szereplő nyelvekre vonatkozóan) tartalmazza:

  • az ISO 639-2 hárombetűs kódjait: mind az ISO 639-2/T (terminológiai), mind az ISO 639-2/B (bibliográfiai) kódokat (a B-kódok megegyeznek a T-kódokkal, 20 nyelv azonban rendelkezik külön B-kóddal is.[6] A táblázatban az egyező T és B kódok csak egyszer szerepelnek, az eltérőek T/B sorrendben[7] (például tibeti: bod/tib = a nyelv saját nevéből (bod skad) képzett T-kód / a nyelv angol nevéből (Tibetan) képzett B-kód). Valamennyi itt szereplő 639-2/T kód megegyezik az ISO 639-5 kódjaival.)
  • az ISO 639-3 hárombetűs kódjait (ezek az önálló nyelvek esetében mindig megegyeznek a 639-2/T-vel; a 639-1-ben még önálló, de a szabvány második és harmadik része által már makronyelvként kezelt nyelveknél az azokban lévő egyes önálló nyelvek külön kódokkal rendelkeznek, melyek a táblázatban "+ szám" jelzéssel szerepelnek, például arab: ara +30 = a 639-1-ben önálló nyelv arab: ar, a 639-3-ban 30 önálló nyelvet magában foglaló makronyelv);
  • az ISO 639-5 hárombetűs kódjait.

Az egy nyelvre alkalmazott több kód egymással szinonim (tibeti: bo = bod = tib).

Más nyelveken