I. Lothár római császár

I. Lothár
Lothar1.jpg

Középső frank király
Uralkodási ideje
843. augusztus 11.855. szeptember 29.
ElődjeI. Lajos frank császár
UtódjaII. Lajos frank császár, II. Lothár frank király, Provence-i Károly
Életrajzi adatok
UralkodóházKaroling-ház
Született795
Altdorf
Elhunyt855. szeptember 29. (60 évesen)
Prümi kolostor
NyughelyePrüm[1]
ÉdesapjaI. Lajos frank császár
ÉdesanyjaHesbaye-i Ermengarde
Házastársald. alul
Gyermekeild. alul
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Lothár témájú médiaállományokat.

I. Lothár (németül: Lothar), (795,[2] Altdorf[2]855. szeptember 29.,[2] Prüm[2]) Itália királya (818855), I. Jámbor Lajos és Hesbaye-i Ermengarde legidősebb fia volt. Ő örökölte apjától az egész Frank Birodalmat a császári címmel együtt, de később kénytelen volt megosztani azt öccseivel, Kopasz Károllyal és Német Lajossal, mint királyokkal. A birodalmat a 843-as verduni szerződés értelmében három részre osztották fel egymás között: Kopasz Károly megszerezte a Nyugati Frank Királyságot, a későbbi Franciaországot, Német Lajos pedig a Keleti Frank Királyságot, a későbbi Németországot és Lothárnak csak a belső középső frank területek maradtak (Itália, Burgundia és Lotaringia).

Élete

Jámbor Lajos császársága

Korai éveiről keveset tudunk, bár valószínűleg nagyapja, Nagy Károly udvarában teltek 815-ig, amikor is trónra lépő apja kinevezte őt bajor királlyá. Amikor 817-ben Jámbor Lajos jelképesen felosztotta fiai között az örökségét, Lothárt császárrá koronáztatta Aachenben (francia nevén Aix-la-Chapelle-ben), és megadta neki a főhatalmat öccsei, Pipin és Német Lajos felett, akik Aquitániát és Bajorországot örökölték. Lothár fejére tették Lombardia vaskoronáját is, melyet eddig apai unokatestvére, Bernárd viselt. Amikor Bernárd meghalt, Lothár szerezte meg a hatalmat az itáliai királyságban. 821-ben elvette Tours-i Ermengarde-ot (?-851), Hugó tours-i gróf lányát. 822-ben ténylegesen kezébe vette Itália kormányzását, és 823. április 5-én I. Paszkál pápa ismét császárrá koronázta Rómában. 824 novemberében kihirdette, hogy a császár a pápával egyenrangú egyházi vezető, így jogot formált Itália püspökeinek kinevezésére.

Amikor visszatért apja udvarába, mostohaanyja, Welf Judith elnyerte a támogatását azon terveire, hogy királyságot szerezzen fiának, az újszülött Kopasz Károlynak; a cselszövésre, amelyet 829-ben hajtottak végre, amikor a kis herceg Alemannia királya lett. Lothár azonban hamarosan megváltoztatta terveit, és seregekkel indult apja ellen, hogy meghódítsa az egész birodalmat. A hadiszerencse szerint váltakozva hol a birodalom tényleges ura volt, hol nem, mígnem száműzték Itáliába, és megfosztották minden egyéb birtokától. Hamarosan azonban ismét fegyvert fogott, és testvéreivel szövetségben apjuk ellen támadt.

Az első lázadás 830-ban kezdődött. Mind a három testvér Jámbor Lajos ellen fordult, aki azonban legyőzte őket. 831-ben Jámbor Lajos visszaszerezte trónját, és megfosztotta Lothárt császári rangjától. Ezen felül Itáliát is Kopasz Károlynak adta. A második felkelést 833-ban II. Angilber milánói érsek is támogatta, de Lajos ismét győzött, és a következő évben (834) megbosszulta sérelmeit. Lothár visszatért Lombardiába, és a császári címet meghagyta az apjának.

I. Lothár

Önálló császársága

Amikor Jámbor Lajos 840-ben meghalt, Lothárra hagyta a császári jelképeket, aki így az egész birodalmat örökölte. Testvéreivel, Lajossal és Károllyal folytatott tárgyalásai, akik mindketten fegyverrel indultak ellene, ahhoz vezetett, hogy fiatalabb testvérei szövetséget kötöttek egymással Lothár ellen. A döntő csatát Fontenay-en-Puisaye-nél vívták 841. június 25-én, ahol Lothár és unokaöccse, II. Pipin aquitániai király bátorsága ellenére seregeik vesztettek, és a császár Aachenbe szorult vissza. Új sereget szervezett, és fosztogató hadjáratot indított, de Károly és Lajos seregei túl erősnek bizonyultak. A háború odáig fajult, hogy Lothár kénytelen volt elhagyni fővárosát.

Hamarosan megkezdődtek a béketárgyalások, és 842 júniusában a fivérek Saône szigetén találkoztak, és megkötöttek egy megállapodást, mely a 843. augusztusi verduni szerződéshez vezetett. Lothár megőrizte császári címét és egy földsávot Németalföld és Észak-Itália között, nagyjából a Rajna és a Rhone mentén. Hamarosan legidősebb fiára, Lajosra hagyta Itáliát, és az új királyságába ment, hogy fivéreivel kibékülve harcoljon közös ellenségeik, a vikingek és a szaracénok ellen, akik földjeiket fenyegették.

855-ben súlyosan megbetegedett. A felgyógyulás reménytelensége miatt felosztotta királyságát három fia között, és szeptember 23-án visszavonult Prüm kolostorába, ahol hat nap múlva elhunyt. Maradványait 1860-ban találták meg Prümben.

Legidősebb fia, Lajos kapta Itáliát és a császári címet. A második, Lothár, kapta Lotaringiát, a legkisebb Károly Provence-t.

Más nyelveken
English: Lothair I
Afrikaans: Lotarius I
العربية: لوثر الأول
asturianu: Llotariu I
беларуская: Лотар I
беларуская (тарашкевіца)‎: Лётар I
български: Лотар I
brezhoneg: Lotar Iañ
català: Lotari I
Cymraeg: Lothair I
Ελληνικά: Λοθάριος Α΄
español: Lotario I
euskara: Lotario I.a
فارسی: لوتار یکم
suomi: Lothar I
français: Lothaire Ier
Gaeilge: Lothair I
galego: Lotario I
Հայերեն: Լոթար I
Bahasa Indonesia: Lothair I
italiano: Lotario I
日本語: ロタール1世
ქართული: ლოთარ I
Lëtzebuergesch: Lothaire I.
Malagasy: Lothair I
Nederlands: Lotharius I
polski: Lotar I
português: Lotário I
русский: Лотарь I
Scots: Lothair I
srpskohrvatski / српскохрватски: Lotar I, car Svetog Rimskog Carstva
slovenščina: Lotar I. Karolinški
српски / srpski: Лотар I
svenska: Lothar I
українська: Лотар I
West-Vlams: Lotharius I