I. Bajazid oszmán szultán

I. Bajazid
Yıldırım I. Bayezit.JPG

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1389. június 15.1402. július 28.
ElődjeI. Murád
UtódjaIsza, I. Mehmed, Szulejmán, Musza
Oszmán interregnum
Életrajzi adatok
UralkodóházOszmán-ház
Született1354
Demótika, ma Didimótihon vagy Bursa
Elhunyt1403. március 8. (49 évesen)
Akşehir
ÉdesapjaI. Murád
ÉdesanyjaGülçiçek Hatun
Házastársa
  • Olivera Lazarević
  • Devlet Shah Hatun
  • Devlet Hatun
  • Maria Fadrique d'Aragona, Countess of Salona
  • Hafsa Hatun
Gyermekei
I. Bajazid aláírása
I. Bajazid aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Bajazid témájú médiaállományokat.

I. Bajazid, elterjedt átírással Bajezid (Demótika?, 1347[1]/1354 – Akşehir, 1403. március 8.[1]), a negyedik oszmán szultán 1389-től 1402-ig. Legendásan gyors csapatmozdulatairól katonái, Villámnak (jilderim) nevezték.[1] Kiváló hadvezér volt, amíg a sorozatos sikerek elbizakodottá nem tették.

Élete

Ifjúkora

Bajazid 1347/1354 körül született, édesapja I. Murád. Fiatalon részt vett apja hadjárataiban, így a rigómezei csatában is, ahol a törökök döntő győzelmet arattak a szerbek fölött, de Murád szultán elesett.[forrás?]

Trónralépte

Édesapja halála után, 1389-ben ő lett az oszmán birodalom uralkodója[1] és hogy megbosszulja Murád halálát, minden szerb foglyot lemészároltatott[forrás?] – ugyanakkor öccsét is megfojtatta, tettét azzal indokolván, hogy hiszen Allahnak sincsen versenytársa.[1]

Megegyezett az ugyancsak elesett I. Lázár szerb cár fiával és utódával, Lazarevics Istvánnal – amelynek értelmében István a szultánt minden hadi vállalkozásában támogatni tartozott.[1] Így a török had fő csapásmérő ereje a szerb nehézlovasság lett.[forrás?]

Első évei

1391-ben ostrom alá fogta Konstantinápolyt, mire V. János bizánci császár, keresztes hadjáratra buzdította fel a keresztény világot[forrás?] János utódától, II. Mánueltől hiába sürgette a főváros átadását – az nem történt meg.[1] Bosszúból Bajazid évekig ostromolta Bizáncot.[1]

1394-ben véget vetett Bulgária függetlenségének – Zsigmond király közbenjárását pedig gőgösen visszautasította.[1]

Ugyancsak 1394-ben Havasalföldet is meghódította, valamint befejezte Thesszália és Makedónia elfoglalását.[forrás?]

Bajazid ezután seregének egy részét Boszniába küldte – a hadtest Zsigmond királytól vereséget szenvedett.[1] Hasonló történt a Szerémséget pusztító török csapattal is.[1]

E hadjáratok mellett Kis-Ázsiát sem hanyagolta el: 1393 és 1398 között sorra elfoglalta a nyugat-anatóliai türkmén emírségeket. 1395-ben megépíttette a Boszporusz ázsiai partján, Konstantinápolytól nem messze az Anatóliai Erődöt (Anadolu Hiszári)[forrás?]

A nikápolyi csata

E hadjáratok ideje alatt több keresztény fejedelem, élükön Zsigmond királyunkkal szövetséget kötött a félhold ellen és 1396 tavaszán tekintélyes számú lovag vonult az Al-Duna vidékére. A seregben francia, lengyel és német vitézek sorakoztak a magyarok mellett.[1] Zsigmond a bolgár Nagy-Nikápolyt vette ostrom alá.[1] Azonban mialatt a keresztes had a várat vívta, Bajazid hatalmas serege élén megérkezett a város alá és merészen megtámadta a keresztényeket. A nikápolyi csata szeptember 28-án a keresztények teljes vereségével ért véget.[1] A francia lovagok – akiknek elhamarkodott támadása okozta a vereséget – majdnem mind odavesztek vagy foglyul estek.[1]

Bizánc második ostroma

A diadal lelkesítő hatása alatt Bajazid ismét Bizánc ostromához fogott.[1] 1398-ban a bizánci császár jelentős hadisarcot fizetett, hogy a törökök elvonuljanak[forrás?], emellett az is közrejátszott a hadjárat befejezésében, hogy a szultánnak Anatóliában új ellenfele jelent meg.[1]

Timur Lenk támadásai

Stanisław Chlebowski: Timur Lenk fogságba ejti Bajazidot

1400-ban Timur Lenk (Tamerlan), akinek érdekeit sértette Bajazid kis-ázsiai terjeszkedése, ultimátumban követelte, hogy Bajazid vonuljon ki a hűbéreseitől elfoglalt területekről. A sorsdöntő ankarai csatában 1402. július 20-án a szultán döntő vereséget szenvedett.[forrás?] Maga Bajazid is fogságba esett, akivel Timur eleinte nemes lelkűen bánt.[1] Azonban egy szökési kísérlet után szigorú őrizet alá helyezte a szultánt.[1] Az azonban csak monda, hogy vadállat módjára ketrecbe záratta volna.[1]

A hatalmának magaslatáról lezuhant szultán a következő év elején a fogságban elhunyt.[1] A 49 éves szultán március 8-án állítólag öngyilkosságot követett el.[forrás?]

Fiai megosztoztak birodalmán, így bekövetkezett a 10 esztendeig (1412-ig) tartó oszmán interregnum.

Más nyelveken
English: Bayezid I
Afrikaans: Bajezid I
العربية: بايزيد الأول
azərbaycanca: İldırım Bəyazid
башҡортса: Баязит I
беларуская: Баязід I
беларуская (тарашкевіца)‎: Баязід I
български: Баязид I
brezhoneg: Bayezid Iañ
bosanski: Bajazid I
català: Baiazet I
čeština: Bajezid I.
Deutsch: Bayezid I.
Zazaki: Beyazid I
Ελληνικά: Βαγιαζήτ Α΄
español: Bayezid I
eesti: Bayezid I
euskara: Bayezid I.a
suomi: Bayezid I
français: Bajazet Ier
Gàidhlig: Bayezid I
galego: Bayezid I
hrvatski: Bajazid I.
Հայերեն: Բայազիդ I
Bahasa Indonesia: Bayezid I
italiano: Bayezid I
ქართული: ბაიაზიდ I
қазақша: I Баязит
lietuvių: Bajazitas I
latviešu: Bajezids I
македонски: Бајазит I
монгол: I Баязид
Bahasa Melayu: Bayezid I
Nederlands: Bayezid I
norsk: Bayezid I
occitan: Bazajet Ièr
پنجابی: بایزید ۱
português: Bajazeto I
română: Baiazid I
русский: Баязид I
Scots: Bayezid I
srpskohrvatski / српскохрватски: Bajazid I
slovenčina: Bayezid I.
slovenščina: Bajazid I.
shqip: Bajaziti I
српски / srpski: Бајазит I
svenska: Beyazit I
Türkçe: I. Bayezid
oʻzbekcha/ўзбекча: Boyazid I Yildirim
Tiếng Việt: Bayezid I
Bân-lâm-gú: Bayezid 1-sè