Hellenizmus

III. Alexandrosz makedón király birodalmának legnagyobb kirejedése

A hellenizmus vagy hellenisztikus korszak rendkívül összetett fogalom, melynek értelme és használata az idők folyamán sokszor változott. A „hellenizmus” alapvetően a görög kultúra elemeinek más kultúrák elemeivel keveredését jelenti, amely egyszerre a görög műveltség terjedése, és ennek révén új, a korábbitól különböző kultúrák megjelenése. A hellenizmus legjellemzőbb tulajdonsága az eklektika.

Politikai értelemben az ókori történelem egyik időszakát képviselő hellenisztikus civilizációt, kulturális téren az ókor művészetének egyik korstílusát, a hellenisztikus művészetet jelöli. Időhatárai pontosan nem meghatározhatóak. Kezdetét általában III. Alexandrosz makedón király uralkodásához kötik. Politikai értelemben akkor ért véget, amikor az utolsó hellenisztikus monarchiát, a ptolemaida Egyiptomot is bekebelezte a Római Birodalom. A kulturális értelemben vett hellenizmus azonban a birodalom görög nyelvű területein továbbra is jelen volt, és csak a kereszténység szorította ki végleg.

A „hellenizmus”, mint történeti fogalom gyakorlatilag közmegegyezésen alapul, nincsenek kézzelfogható idő- és térbeli korlátai. Felső időhatára általában az actiumi csata (i. e. 31). Addigra azonban a hellenisztikus kultúrák vagy Parthia (Mezopotámiától Kelet-Iránig), vagy Róma (Kisázsia és Közel-Kelet) kulturális hegemóniájában olvadtak fel, Egyiptomban pedig az ősi kultúra idomította magához a hellénséget. I. e. 31-ben a hellenisztikus kultúra már sehol sem létezett, III. Alexandrosz halálakor még sehol sem – bizonyos mértékig kivéve Egyiptomot, Boszporoszt, valamint magát Rómát, ahol azonban a hellenizmus jóval korábbi eredetű, és inkább kapcsolható a korai görög gyarmatosításhoz, mint a későihez.

Korai hellenizmus

A korai görög gyarmatosítás folyamata az i. e. 7. századra a mediterráneumban már erős hellenizációt okozott, amely nem azonos ugyan a „hellenizmus” korával, de civilizációs következményei hasonlóak ahhoz. Ezért néha „hellenisztikus” jelzővel látják el a görög gyarmatvárosok különböző kultúráit is.

A görögség ez idő tájt hasonló diaszpórákat alkotott, mint korábban az asszírok, későbben pedig a zsidók. A korai görög gyarmatosítás következményei Egyiptomban és az etruszk-latin területeken váltak a leglátványosabbá, hatásai végigkövethetők az ókor folyamán. Hasonlóan a görög gyarmatvárosok görögségének hatása látható Küréné környékén és a későbbi Boszporoszi Királyságban.

A görög kultúra exportja először szinte mindenhol a képzőművészetek terén jelentkezett, úgy a szobrászatban, mint a grafikus ábrázolási módokban. Ezenkívül a görög mintájú természeti istenek kultuszai terjedtek - hol egybeolvadva a régiekkel, hol szinte változatlanul átvéve azokat. Egyiptomban sajátos, csak erre a területre jellemző kultuszok alakultak ki, melyek a helyi totemisztikus eredetű, illetve fétis-jellegű istenségek kultuszainak részleges megváltozásával járt. Ilyenek például Szerápisz, Mnevisz és Ápisz, melyek valamennyien termékenység-jelképek. A görögök is átvettek bizonyos vallási elemeket, mint például Harpokratész, a gyógyító, és Ízisz, az anyaistennő.

A Közel-Keleten és Kisázsiában valamennyi egyiptomi-görög szinkretista isten rendkívüli népszerűségnek örvendett, és nagy szerepük volt további kultuszok beolvasztásában, melyekből végül is a misztériumvallások nőtték ki magukat. A hellenisztikus misztérium-vallások tulajdonképpen a korai görög gyarmatosítás egyenes következményei (Adonisz, Kübelé, Mithrász, stb.), de ezekhez több évszázad szükségeltetett.

A korai görög gyarmatosítás sehol sem hozott nagy kiterjedésű politikai hegemóniát, azaz jelentős területszerzést. Az államisággal még nem rendelkező helyeken az anyavárosokhoz hasonló önálló poliszok jöttek létre, városállamok sorozata, melyek azonban nem ismerték el az anyaváros főségét, de helyi államokat sem alakítottak ki. A dél-itáliai, fekete-tengeri és észak-afrikai görög kolóniák ugyanolyan jellegűek voltak, mint balkáni rokonaik. Az egyes birodalmakban – mint például Egyiptomban – létesülő görög diaszpórák mindig valamilyen engedély birtokában alakultak, ami egyben a város politikai önállóságának feladását is jelentette.

A folyamat ugyanolyan jellegű volt, mint például a föníciai kolonizálás, vagy a zsidók diaszpóra-jelensége. Független, önálló gyarmatvárosok alakultak, melyek csak etnikumukban tartoztak Görögországhoz. E települések bekeretezték a Földközi- és Fekete-tenger partvidékét, de az anyaváros számára jelentős területszerzéssel nem jártak. A „körüllakó” (perioikosz) őslakók ritkán asszimilálódtak, néha kultúra-csere történt. A „nagy hellén gyarmatosítás” ráadásul csak egy mellékterméke a görög polisz fejlődésének, hiszen a behatárolt területtel és eltartóképességgel, ezenkívül rendkívül csekély politikai toleranciával rendelkező poliszok kénytelenségből küldték a hellén világ peremterületeire a politikailag kellemetlen, és a népességszaporulat miatt már el nem tartható polgáraikat. A gyarmatváros gyakran kapcsolatban maradt anyavárosával, ugyanakkor a „barbárokkal” folytatott kereskedelem közvetítőivé vált.

Más nyelveken
Alemannisch: Hellenismus
العربية: عصر هلنستي
azərbaycanca: Ellinizm
беларуская: Элінізм
bosanski: Helenizam
čeština: Helénismus
Deutsch: Hellenismus
Zazaki: Helenizm
Esperanto: Helenisma Epoko
eesti: Hellenism
suomi: Hellenismi
Frysk: Hellenisme
hrvatski: Helenizam
interlingua: Periodo hellenistic
Bahasa Indonesia: Periode Hellenistik
italiano: Ellenismo
日本語: ヘレニズム
ქართული: ელინიზმი
қазақша: Эллинизм
Latina: Hellenismus
Lëtzebuergesch: Hellenismus
lietuvių: Helenizmas
latviešu: Hellēnisms
Plattdüütsch: Hellenismus
Nederlands: Hellenisme
norsk nynorsk: Hellenisme
norsk: Hellenisme
Piemontèis: Elenism
русский: Эллинизм
sicilianu: Ellenismu
srpskohrvatski / српскохрватски: Helenizam
Simple English: Hellenistic period
slovenčina: Helenizmus
slovenščina: Helenistično obdobje
српски / srpski: Хеленистичка ера
svenska: Hellenism
oʻzbekcha/ўзбекча: Ellinizm
Bân-lâm-gú: Hi-lia̍p-hòa sî-kî