Grzegorz Fitelberg

Grzegorz Fitelberg
Grzegorz Fitelberg Polish conductor.jpg
Életrajzi adatok
Született1879. október 18.
Dźwińsk/Dyneburg, Lettország
Származáslengyel
Állampolgárságalengyel
Elhunyt1953. június 10.
(73 évesen)
Katowice, Lengyelország
Családja
HázastársHaliną Szmolcówną
GyermekeiJerzy
Pályafutás
Tevékenységkarmester, zeneszerző, hegedűművész, zenepedagógus
Hangszerhegedű
Díjak

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grzegorz Fitelberg témájú médiaállományokat.
Grzegorz Fitelberg és Henryk Sztompka a Wawelben, 1937.
A varsói Elsterski utca 3. alatti ház, amelyben Grzegorz Fitelberg élt a feleségével.
Emléktábla Grzegorz Fitelberg varsói házának falán.

Grzegorz Fitelberg (Dźwińsk, 1879. október 18.[1]Katowice 1953. június 10.) lengyel karmester, zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus.

Élete, pályája

A katonazenész Hozjasz Fitelberg gyermekeként látta meg a napvilágot 1879. október 18-án az akkori Orosz Birodalomhoz tartozó Dźwińskben. 1891-1896 között a varsói Zenei Intézetben tanult: hegedűt Stanisław Barcewicz, zeneszerzést pedig Zygmunt Noskowski irányítása alatt. 1896-ban – Barcewicz ajánlásával[2] – a Varsói Nagyszínház zenekarának hegedűse lett, 1901-től pedig a Varsói Filharmonikusok második hegedűs szekciójának koncertmestere is. Eközben mint komponista is magára vonta a figyelmet: 1898-ban első díjat nyert az Paderewski zeneszerzői versenyen, Lipcsében, hegedűre és zongorára írt a-moll szonátájával. 1901-ben hasonló sikert ért el a Maurycy Zamoyski gróf versenyén, Varsóban. Itt a hegedűre, csellóra és zongorára komponált f-moll triójával aratott diadalt.

Karmesterként az 1904/1905-ös évadban debütált, a Varsói Filharmonikusok élén. Muzsikusi pályájára igen nagy hatással volt 1901-es megismerkedése, majd barátsága és együttműködése Karol Szymanowskival. 1905-ben Szymanowskival, Ludomir Różyckival és Apolinary Szelutóval együtt alapították meg a „Młoda Polska” (Ifjú Lengyelország) zeneszerzői csoportot, illetve a „Spólka Nakładowa Młodych Kompozytorów Polskich” (Ifjú Lengyel Zeneszerzők Kiadóvállalata), melyet Władysław Lubomirski herceg támogatott, hogy előmozdítsa a kortárs lengyel zene ügyét.[2]

1906-ban vezényelte először a Młoda Polska hangversenyeit, Varsóban (február 6.) illetve Berlinben (március 30.). Ezeken – Szymanowski, Karłowicz, Różycki és Szeluto művei mellett – saját szimfonikus költeményét, a Pieśń o sokole (Dal a sólyomról) című kompozíciót is előadták. Adolf Chybiński, a híres lengyel muzikológus így írt a benyomásairól:

Még azután is, hogy már harmadszor hallottam a Sólyom-ot, továbbra is azt a késztetést érzem, hogy újra meg újra meghallgassam, mivel minden alkalommal új, egyéni és gyönyörű megnyilvánulásait fedezem fel annak, miként győzedelmeskedik a szabad lélek a szolgaság és a megaláztatás fölött. Fitelberg nagyszerűen ismeri a zenekart és megvan az a képessége, hogy olyan mély, érzelmi atmoszférát teremtsen, mely a velőig hatol. Természetesen nem Gorkij művének egyszerű illusztrációjáról van szó: a komponista szükségét érezte, hogy kifejezze az érzéseit, és a szívéből szólóan írt. Ezen túl, csodálatos a hangszerelés, mindig érdekes a téma (több motívummal kombinálva) és kifinomult, mégis természetes a harmonizálás.[2]

Az 1906/1907-es évadban többször is fellépett Berlinben, ahol Richard Strauss szimfonikus költeményeit vezényelte, a következő évadban pedig ő dirigálta a szerző Salome című operájának bemutatóját a Varsói Nagyszínházban. Az 1908-1911 közötti időszakban, a Varsói Filharmonikusok élén, fellépett Berlinben, Lipcsében, Drezdában és Bécsben is. 1908 nyarán a Rigához közel fekvő Majorenhof városka zenekarát irányította, ahol egy szeptember 12-i próbán előadták Szymanowski – akkor még befejezetlen – 2. szimfóniájának 1. tételét. (A teljes művet, melyet a szerző Fitelbergnek dedikált, 1911. április 7-én mutatták be, a Varsói Filharmonikusokkal.)

1912/1913-ban a bécsi Hofoper karmestere volt, de a Konzertverein zenekarral is dolgozott, akik 1912. április 25-26-án Krakkóban vendégszerepeltek. 1913-ban rövid időre visszatért Varsóba, majd Serge Koussewitzky meghívására Oroszországba utazott.

1914 és 1919 között Szentpéterváron. 1914. november 19-én egy lengyel zenei hangversenyt vezényelt, Moniuszko, Karłowicz, Szymanowski illetve a saját műveit. Az itt töltött évek során vezényelte a Zenés Drámai Színház, a Mariinszkij Színház és a Mihajlovszkij Színház zenekarát is. 1917-től az Orosz Állami Zenekar dirigense lett, és Koussewitzky távozása után ő került annak élére. Az 1920/1921-es évadban a Moszkvai Nagyszínház karmestereként működött. 1921-ben kinevezték az Orosz Balett, Szergej Gyagilev társulatának karmesterévé. 1924-ig dolgozott ezzel az együttessel, egyebek közt Párizsban, Londonban, Monte-Carlóban és Brüsszelben. 1922. június 3-án ő dirigálta Igor Sztravinszkij Mavra című operájának bemutatóját a Párizsi Operában.

1924 és 1936 között újra a Varsói Filharmonikusok és a Varsói Nagyszínház zenekarának élén állt. Bemutatta Rimszkij-Korszakov Az aranykakas, Różycki Beatrix Cenci című operáját, Anton Rubinstein Démon-ját, Gounod Faust-ját, Bizet Carmen-ját, Csajkovszkij Anyegin-jét és Puccini Bohémélet-ét.

Külföldön is fellépett. 1925-ben koncertsorozatot vezényelt a Tearo Colónban, Buenos Aires híres operaházában, 1929-ben az Opéra Privé de Paris-ban orosz szerzők (Borogyin, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov) operáit mutatta be, amelyekkel aztán Latin-Amerikában is turnézott.

1929-ben villát építtetett Varsó Saska Kępa városrészében, az Elsterski utca 3. alatt, majd itt élt feleségével, Haliną Szmolcównával, aki a Varsói Nagyszínház és a Nemzeti Opera primabalerinája volt. 1934 és 1939 között megszervezte, majd irányította a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekarát. Az állandó rádiós szerepléseken túl nyilvános fellépéseik is voltak Varsóban és Krakkóban (Wawel-koncertek, 1936-1939), sőt a Párizsi Világkiállításon felléptek, ahol a zenekar aranyérmet is nyert.

1939 novemberében – drámai körülmények között – Bécsen és Milánón keresztül Párizsba utazott. 1940-ben itt is több fellépése volt, de hangversenysorozatot vezényelt a BBC számára Bristolban, illetve koncerteket adott Londonban és Hágában a második világháború lengyel áldozataiért. 1940 novemberében Dél-Amerikába ment, 1940/1941-ben ő volt a Teatro Colón zenekarának dirigense Buenos Airesben. Az 1942-1945 közötti éveket az Egyesült Államokban töltötte, többféle feladatot vállalva (hangszerelés, vezénylés) és művészi kompromisszumokat kötve. Ahogy egy 1945. november 6-án, Stefan Spiessnek írt levelében fogalmazott: „jó koncertek” csak Montrealban, Torontóban és New Yorkban voltak, Witold Małcużyńskival és Bronisław Hubermannal, Bach, Beethoven és Szymanowski műveit tolmácsolva.

1946-ban visszatért Európába, ahol számos hangversenyt adott, elsősorban az Egyesült Királyságban, Hollandiában és a skandináv országokban. Lengyelországba való hazatérése utáni első koncertjét 1946. októberében adta, a műsoron Mieczysław Karłowicz Epizod na maskaradzie (Álarcosbáli jelenet) című darabja, Roman Palester Hegedűversenye és Szymanowski Harnasie (Betyárok) című kompozíciója szerepelt. 1947-ben ő lett a Lengyel Rádió katowicei szimfonikus zenekarának vezetője. Ezzel az együttessel felléptek Varsóban, Wrocławban, Krakkóban, illetve szerepeltek Csehszlovákiában (1948), Romániában és Magyarországon is (1950). A zenekarnál töltött utolsó éveiben együttműködött utódjával, Jan Krenzcel.

Fitelberg tanított is: 1927 és 1930 között vezénylést és zenekari ismereteket a Varsói Konzervatóriumban, 1950/1951-ben pedig a Katowicei Zeneművészeti Főiskola professzoraként. Tanítványa volt mások mellett Mieczysław Mierzejewski, Marian Neuteich, Olgierd Straszyński illetve Karol Stryja, aki a későbbi Grzegorz Fitelberg Nemzetközi Karmesterverseny kezdeményezőjeként is ismertté vált.

2004-ben, a művész születésének 125. évfordulójára, Krzysztof Szyrszeń[3] rendezvények sorát szervezte meg Lettországban Fitelberg emlékezetére, és emléktáblát avatott Daugavpilsben, a karmester szülővárosában.

Grzegorz Fitelberg volt az édesapja Jerzy Fitelberg amerikai-lengyel zeneszerző-karmesternek (1903–1951).