Gnú

Infobox info icon.svg
Gnú
Evolúciós időszak: Kora pleisztocén - jelen, 2,5–0  Ma
O
S
D
C
P
T
J
K
N
Fehérfarkú gnú (Connochaetes gnou)
Fehérfarkú gnú (Connochaetes gnou)
Csíkos gnú (Connochaetes taurinus)
Csíkos gnú (Connochaetes taurinus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tehénantilop-formák (Alcelaphinae)
Brooke, 1876
Nem: Connochaetes
Lichtenstein, 1812
Elterjedés
Elterjedési területük (a kék terület a csíkos gnúé, a sárga a fehérfarkú gnúé, míg a barna területen mindkét faj előfordul)Elterjedési területük (a kék terület a csíkos gnúé, a sárga a fehérfarkú gnúé, míg a barna területen mindkét faj előfordul)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gnú témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gnú témájú kategóriát.

A gnú (Connochaetes) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tehénantilop-formák (Alcelaphinae) alcsaládjába tartozó nem.

A gnú nevű emlősnem csak egyike a számos antilopnemnek, mely manapság létezik. Mivel a tülkösszarvúak családjának részei, a gnúk közelebbi rokonságban állnak a tulkokkal, kecskékkel és birkákkal. E nem mindkét faja afrikai származású, illetve előfordulású. A fosszilis anyagok alapján a kutatók úgy vélik, hogy a két faj körülbelül 1 millió éve vált szét, kialakult az északibb csíkos gnú és a déli elterjedésű fehérfarkú gnú. A legelső gnúra emlékeztető állat körülbelül 2,5 millió évvel ezelőtt jelent meg, a pleisztocén kor elején. A csíkos gnú megmaradt az ősgnú eredeti élőhelyén, az alakját, kinézetét is megtartotta majdnem változatlanul; ettől eltérően a fehérfarkú gnú délre húzódott és tovább változott, ezzel jobban alkalmazkodott az ottani körülményekhez. A két faj fő megkülönböztető jelei: a szőrzet eltérő színezete, valamint a szarv hegyének iránya; a csíkosé oldalra mutat, míg a fehérfarkúé előbbre.

Kelet-Afrikában a csíkos gnú a legelterjedtebb zsákmányállat, úgy a ragadozók számára, mint a vadászok számára is. Egyes állományai évszakonként nagy vándorutakat tesznek a jobb minőségű legelők felkutatásának érdekében; ettől eltérően a déli rokona kevésbé vándorló. Mindkét fajnak az esős évszak végén kezdődik a szaporodási időszaka, és mind a kettőnél rövid ideig, csak néhány hétig tart. A borjaik születésük után nemsokára lábra állnak és szaladni is tudnak; a teheneket követve a csordákon belül. Úgy a fiatalokból, mint a felnőttekből áldozatul esnek a helybéli ragadozóknak. A gnúk gyakran más antilopokkal vagy zebrákkal társulnak biztonsági okokból; a több szem többet lát elve alapon. A gnúk és más szavannabeli növényevő állatok a páviánok (Papio) figyelmeztetőkiáltásaira is reagálnak. Ezek a párosujjú patások számos turistát vonzanak magukhoz, ami jelentős gazdasági hasznot eredményez a helybéli embereknek; azonban negatív következmény, hogy versengenek az ember szarvasmarháival a legelőkért, továbbá több betegséget és élősködőt is átadhatnak a házi jószágoknak. Az állományaikat néha felkeresik az orvvadászok is; de mivel sok állomány rezervátumokban, valamint magán vadasparkokban és farmokon él, e fajok világszintű megmaradása nincs veszélyben. A fehérfarkú gnút a 19. század végén majdnem teljesen kiirtották, azonban sikerült időben megmenteni. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) mind a két gnúfajt nem fenyegetett fajnak minősíti, mivel az állományaik sokfelé élnek és jól szaporodnak.

Rendszerezésük és evolúciójuk

A nembe a következő két faj tartozik:

Habár mindkettő gnú, e kettőt...
... első látásra meg lehet különböztetni

A gnúnem a tülkösszarvúakon belül a tehénantilop-formák (Alcelaphinae) alcsaládjának tagja, tehát a legközelebbi rokonai a Alcelaphus- és a Damaliscus-fajok; megemlítve a vörös tehénantilopot (Alcelaphus buselaphus), a közönséges lantszarvúantilopot (Damaliscus lunatus) és a vadászantilopot (Beatragus hunteri). [1] Az első európaiak, kik gnúkat pillantottak meg, holland telepesek voltak. Ők az 1700-as években elsőként érték el Dél-Afrika belső területeit. Mivel az addig nem ismert gnúk teheneknek tűntek nekik, elnevezték „vadökörnek” vagy „vadszörnynek”, azaz wildebeest-nek; az angolok ezt a megnevezést használják ma is. Emiatt a két gnú közül a fehérfarkúról szerzett hamarább tudomást a nyugati világ. A csíkos gnút jó fél évszázaddal később, az 1800-as évek elején fedezték fel. [2]

A 20. század elején Kelet-Afrika területén leírtak egy gnúfajt Connochaetes albojubatus néven. 1914-ben a gnúnak két különböző fajtáját különítették el: a Gorgon a. albojubatus-t, melyből később a keleti fehérszakállú gnú (Connochaetes taurinus albojubatus) nevű alfaj lesz, és a G. a. mearnsi-t, melynek alapján a nyugati fehérszakállú gnút (Connochaetes taurinus mearnsi) írják le. A kettőt 1939-ben összevonták a Connochaetes taurinus albojubatus megnevezésű fajtába. A 20. század közepén még mindig két típusú gnú volt számon tartva: a Gorgon taurinus hecki és a G. t. albojubatus. [2] Végül az összes gnút két különálló fajra, azaz a mai elismertekre - fehérfarkú gnú és csíkos gnú - osztották fel. A csíkos fajt hamarább külön, a Gorgon nembe sorolták be, [3] [4] míg a fehérfarkúnak megmaradt a Connochaetes. Manapság viszont a csíkos fajt is Connochaetes-nak tekintik. [1]

A mitokondriális DNS-vizsgálatokból ítélve a két gnúfaj körülbelül a pleisztocén közepén, azaz 1 millió éve vált ketté, vagyis azóta külön, önálló fajok. [5] A kutatók 2%-os változási rátát számítottak ki. [4] A különböző adatok szerint nem azért váltak szét a gnú fajok, mert egymásnak vetélytársai voltak, hanem mert mindegyikük különböző ökológiai fülkét választott magának. [6]

A 2,5 millió éves csíkos gnú, vagy legalábbis a rá hasonlító állatmaradványok eléggé elterjedtek. Fosszilis maradványokat találtak a Johannesburgtól északra fekvő, Cradle of Humankind (Az emberiség bölcsője) nevű barlangos térségnél. További, fosszíliákban gazdag lelőhelyek: Elandsfontein, Cornelia és Florisbad. [7] A legősibb fehérfarkú maradványokat az Oranje Szabadállam-i Cornelia nevű város melletti kőzetekben találták meg; becslések szerint ezek a kövületek körülbelül 800 ezer évesek lehetnek. [6] Manapság a csíkos gnúnak 5 alfaját tartják számon, míg a délen élő fehérfarkú gnúnak nincsen megnevezett alfaja. [8]

Genetikájuk és hibridjeik

A gnúk kromoszómáinak diploid száma 58. [9] A kutatók egyaránt tanulmányozták a bikák és tehenek kromoszómáit is. A tehenek esetében egy pár nagy méretű szubmetacentrikus kromoszóma kivételével az összes többi acrocentrikus. A bikák kromoszómáinak esetében metafázisos kutatásokat végeztek; a tudósok ebből megtudták, hogy a bikáknak nagy szubmetacentrikus kromoszómái vannak, egyébként a többi a tehenekéhez hasonlóan acrocentrikusak. Az X kromoszóma nagy acrocentrikus, míg az Y kromoszóma nagyon apró. [10] [11]

Mivel viselkedési és elterjedési szempontból a két gnú igen eltér egymástól, a szabad természetben történő hibridizáció igen ritka, bár a fogságban tartott, vagy ugyanabba a rezervátumba, vadasparkba zárt állatok között megtörténik. [12] A hibrid példány (az öszvértől eltérően, mely a és háziszamár ivarképtelen leszármazottja) általában ivarképes. A Dél-afrikai Köztársaságban lévő Spioenkop Dam Nature Reserve nevű vadasparkban végzett kutatások azt mutatták, hogy ezek a hibrid állatok testi rendellenességekben szenvedhetnek; ezek a rendellenességek a fogakban, a szarvakban és a koponyát összetevő egyes csontokban - wormian csontok - nyilvánulnak meg. [13] A hibrid nagyobb méretű lehet a szüleinél. További betegségei: a fül felépítésének egyes elferdülései, valamint az összeforrt orsócsont (radius) és singcsont (ulna). [14]

Más nyelveken
English: Wildebeest
Afrikaans: Wildebees
አማርኛ: ወንደቢ
العربية: نو (حيوان)
авар: Гну
azərbaycanca: Qnu
башҡортса: Гну
български: Гнута
brezhoneg: Gnou
català: Nyu
Cebuano: Connochaetes
čeština: Pakůň
dansk: Gnuer
Deutsch: Gnus
Ελληνικά: Γκνου
Esperanto: Gnuo
español: Connochaetes
euskara: Ñu
فارسی: کل یالدار
suomi: Gnuut
français: Gnou
Gaeilge: Gnú
Gàidhlig: Wildebeest
galego: Ñu
हिन्दी: विल्डबीस्ट
hrvatski: Gnu
interlingua: Gnu
Bahasa Indonesia: Wildebeest
Ido: Gnuo
italiano: Connochaetes
日本語: ヌー
ქართული: გნუ
қазақша: Гнулар
한국어: 누 (동물)
Кыргызча: Гну
лезги: Гну
lietuvių: Antilopės gnu
latviešu: Antilopes gnu
олык марий: Гну
Bahasa Melayu: Gnu
မြန်မာဘာသာ: ဆတ်ကျွဲ
Nederlands: Gnoes
norsk nynorsk: Gnu
norsk: Gnuer
Sesotho sa Leboa: Kgokong
polski: Gnu
پنجابی: جنگلی بینسا
português: Gnu
Runa Simi: Ñu
русский: Гну
srpskohrvatski / српскохрватски: Gnuovi
Simple English: Wildebeest
chiShona: Ngongoni
српски / srpski: Гну
svenska: Gnuer
Kiswahili: Nyumbu
Türkçe: Gnu
удмурт: Гну
українська: Гну
Tiếng Việt: Linh dương đầu bò
Winaray: Connochaetes
中文: 角马