Gebhard Leberecht von Blücher

Gebhard Leberecht von Blücher, Wahlstatt hercege
Gebhard Leberecht von Blücher
Gebhard Leberecht von Blücher
Beceneve„Marschall Vorwärts”
Született1742. december 16.
Toitenwinkel, Poroszország
Meghalt1819. szeptember 12. (76 évesen)
Krieblowitz, Szilézia
Állampolgársága
Nemzetiségeporosz
Fegyvernemlovasság
Szolgálati ideje1756–1819
Rendfokozatavezértábornagy
Csatáinapóleoni háborúk
KitüntetéseiPour le Mérite (1789), A Vaskereszt Nagykeresztje (1815)
Civilben
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gebhard Leberecht von Blücher, Wahlstatt hercege témájú médiaállományokat.

Gebhard Leberecht von Blücher, Wahlstatt hercege (Toitenwinkel (Rostock mellett, 1742. december 16. – Krieblowitz (Szilézia, ma: Krobielowice, Lengyelország, 1819. szeptember 12.) porosz tábornagy (Generalfeldmarschall), sikeres hadvezér, a Napóleon elleni háborúkban a porosz királyi haderő parancsnoka a lipcsei népek csatájában (1813) és a waterlooi csatában. Beceneve Előre marsall (Marschall Vorwärts) volt.

Ifjúkora

Rövid iskolai tanulmányok után, ahol nem mutatott fel semmilyen feljegyzésre érdemes teljesítményt, a 14 éves Gebhard Blücher, szülei akarata ellenére 1756-ban belépett a svéd királyi hadseregbe, fivérével együtt. A hétéves háborúban huszárként harcolt Poroszország ellen. Itt szerezte a könnyűlovasság alkalmazásával kapcsolatos első tapasztalatait. A svédek 1760-as pomerániai hadjárata során porosz fogságba esett. Itt egy rokona, von Belling porosz ezredes, rábeszélte, hogy lépjen át a porosz királyi hadseregbe. Von Belling hamarosan saját adjutánsává tette Blüchert. A 8. huszárezreddel sikeres harcokban vett részt, és 1771-re kornétásból (azaz lovassági tiszthelyettesből) a Stabsrittmeister (lovassági századosi) rangig jutott.

Fékezhetetlen jelleme azonban békeidőben is kilengésekre sarkallta. 1772-ben, a lengyelországi felkelések elfojtása után Blücher utasítására egy elfogott papi személyt látszatkivégzéssel félemlítettek meg. Emiatt 1773-ban visszavonták küszöbön álló őrnagyi előléptetését, és zászlóaljparancsnoki (Eskadronschef) kinevezését is. Blücher erre egy pimasz hangú levélben beadta lemondását. Nagy Frigyes porosz király (1712–1786) elfogadta ezt, a következő szavak kíséretében: „Blücher százados elmehet a pokolbaǃ”.[1] Blücher hamarosan megbánta e döntését, éveken át kérelmezte visszavételét a hadseregbe, beadványokkal bombázta királyt, de Frigyes makacsul elutasította kérését. Blücher visszavonult pomerániai birtokaira. Megnősült, feleségül vette Karoline Amalie von Mehlinget, akitől hét gyermeke született. A következő 15 évet gazdálkodással, birtokai igazgatásával töltötte.

1782. február 6-án Stargardban felvették az Augusta zur goldenen Krone nevű szabadkőműves páholyba.

Más nyelveken