FK Crvena zvezda

Crvena zvezda
Csapatadatok
Teljes csapatnévFudbalski klub
Crvena zvezda
BecenévZvezda (csillag)
Crveno-beli (vörös-fehérek)
SzékhelyBelgrád, Szerbia
Alapítva1945. március 4.
Klubszínekpirosfehér
StadionRajko Mitić Stadion
VezetőedzőSRB Nenad Lalatović
ElnökSRB Dragan Džajić
BajnokságJelen Superliga
Nemzeti sikerek
Szerb Bajnok1 alkalommal
Jugoszláv Bajnok25 alkalommal
Szerb Kupagyőztes2 alkalommal
Jugoszláv Kupagyőztes22 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BEK1 alkalommal
Világkupa1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Crvena zvezda témájú médiaállományokat.

A Crvena zvezda (szerbül Фудбалски клуб Црвена звезда, latin betűkkel Fudbalski klub Crvena zvezda, magyarul Vörös csillag labdarúgóklub, a külföldi sajtóban gyakran az angol vagy a különböző más nyelvre lefordított verzióban szerepel) szerb labdarúgócsapat, amelynek székhelye a szerb fővárosban, Belgrádban van.

A Crvena zvezda a legsikeresebb csapat Szerbiában, a szerb, valamint korábban a jugoszláv bajnokságot huszonötször, a kupát huszonháromszor sikerült megnyernie. A jugoszláv bajnokság örökranglistáján az első helyen zárt.[1] Az egyetlen ex-jugoszláv csapat, amelyik BEK-et nyert (1991), valamint az egyetlen balkáni, aki elhódította a világkupát. Ezen kívül is, a térségben nem túl megszokott módon, számos kisebb-nagyobb nemzetközi sikert tudhat még magáénak, ilyen az UEFA-kupa-döntő 1979-ből, valamint a számos BEK és KEK elődöntő, illetve negyeddöntő.

Közvélemény-kutatások szerint messze a legnépszerűbb klub az országban, a megkérdezettek közel fele, 48,2 százaléka vallotta magát Crvena zvezda-szurkolónak.[2] A legnagyobb riválisnak a városi rivális FK Partizan számít, a két klub mérkőzéseit örök derbinek (szerbül večiti derbi), amely a Daily Mail szerint a világ negyedik legnagyobb futball-rangadója.[3][4]

Az IFFHS a huszadik század huszonhetedik legjobb csapatának választotta, ezen a helyezésen a Feyenoorddal osztozik.[5]

Története

A csapat történetének egyik legismertebb játékosa, Dragoslav Šekularac

1945 februárjában néhány fiatal az Egyesült Szerb Ifjúsági Antifasiszta Liga tagjai közül úgy döntött, hogy futballcsapatot alapít. A klub márciusban vette fel a Crvena zvezda (Vörös csillag) nevet.[6] A második világháború során megszűnt, majd egy másik feloszló klub, az SK Jugoslavija romjain alakult újjá, megkapta a Jugoslavija stadionját és a piros-fehér színkombinációját. A klub a Crvena zvezda nevet csak hosszas vita után vehette fel ismét.[6] Ezt követően szinte rögtön a jugoszláv sport egyik legfőbb zászlóshajója lett, a gyakorlatilag azonnali sikerek és az ezzel párhuzamosan növekvő népszerűség miatt. Ez a státusz mind a mai napig megvan.[7] A csapat első hivatalos mérkőzésére a hadsereg második zászlóaljából felállított csapat ellen került sor.

Az első komolyabb sikerekre csak egy bő évtizedet kellett várni. Az első bajnoki cím az 1952–53-as szezont követően került a vitrinbe. A csapatnak többek között olyan játékosok voltak a tagjai, mint Beara, Durković, Stanković, Popović, Mitić, Kostić és Šekularac. Az általuk fémjelzett csapat trófeát trófeára halmozott, volt öt olyan év, amikor minden létező jugoszláv kupát sikerült begyűjteniük. A Crvena zvezda volt az újonnan létrejött BEK első szezonjának jugoszláv résztvevője.[8] Az első ellenfél a világhírű Manchester United volt, tele világsztárokkal, valamint az azóta legendássá vált Busby-bébikkel. Bár a továbbjutás végül a Manchesteré lett, a Crvena zvezda sem vallott szégyent, ugyanis az idegenbeli 2–1-es vereség után minden esélyük megvolt a továbbjutásra a hazai visszavágón, amely végül 3–3-mal zárult.[9] Ez a meccs azért is különösen ismert a futballtörténelemben, mert ez volt az utolsó tétmérkőzés, amelyet a csapat a müncheni légikatasztrófa előtt játszott, amely nyolc játékos és tizenöt további Manchester-alkalmazott halálát okozta.[10]

1958-ban már nemzetközi sikert is elkönyvelhetett a klub, ekkor sikerült megnyerni a Mitropa-kupát, amelyet a szezonok közötti nyári szünetben bonyolítottak le.[11] Ezután hárult egyre nagyobb szerep az ötvenes években játékosként, majd vezetőedzőként tevékenykedő, később helyi hőssé váló Miljan Miljanićra, aki utóbbi posztot 1966-tól töltötte be, és jelentős változások, illetve sikerek köthetők a nevéhez. Első évében teljesen felforgatta a klub kezdőcsapatát, majd első nekifutásra ötödik helyre vezette csapatát a bajnokságban. Nem sokkal ezután, a jugoszláv futball legjobbjának választott Dragan Džajić fémjelezte generáció mély nyomot hagyott a szerb és az összjugoszláv futballban.

Soccer Field Transparant.svg

Miletović
Jurišić
Az 1979-es UEFA-kupa-döntő kezdőcsapata a Borussia Mönchengladbach ellen (vezetőedző: Branko Stanković)

Ezután következett a klub történetének addigi legsikeresebb időszaka. Az 1976–77-es bajnokságot a jugoszláv futball történetének addigi legnagyobb különbségével, kilenc ponttal nyerték meg.[12] A következő idényben a csapat második lett, jogot szerezve ezzel az UEFA-kupában való indulásra. Itt egy rendkívül jó sorozatot sikerült futni, a Crvena zvezda áldozatai között szerepeltek olyan csapatok, mint az Arsenal, a West Bromwich és a Hertha BSC.[13] A döntőben egy újabb német csapat, a Borussia Mönchengladbach volt az ellenfél, amely 1973 és 1980 között öt európai kupadöntőn szerepelt, vagyis a korszak egyik legerősebb csapatának számított. A százezer őrjöngő fanatikus előtt lejátszott első mérkőzésen bár Miloš Šestić vezetést szerzett, a Gladbachnak sikerült kiegyenlítenie, így a lélektani előny a Borussiánál volt a visszavágó előtt. A düsseldorfi Rheinstadionban megrendezett visszavágót a Gladbach 1–0-ra nyerte Allan Simonsen góljával, így a Crvena zvezda története első kupadöntőjét végül 2–1-es összesítéssel elbukta.[14]

Az óriási sikert követően bár hasonlóan kiugró eredmény nem született, a nemzetközi kupaindulás továbbra is folyamatos volt, legtöbbször a KEK-ben, mint például az 1982–83-as idényben, amikor csak az Udo Lattek vezette FC Barcelona tudott a csapatnak megálljt parancsolni.[15] A korábbi sikeredző Gojko Zec 1983-ban visszatért a csapathoz, ám ekkorra az 1977-es bajnokcsapatából már csak egy játékos, Miloš Šestić maradt. A régi-új edzőnek ismét sikerült maradandót alkotnia egy újabb bajnoki címmel, újbóli távozásához végül különböző, fogadásokkal kapcsolatos botrányok vezettek.

A Zec távozása utáni időszak a nagy változások időszaka volt. A korábbi legendás játékos Dragan Džajić, valamint Vladimir Cvetković vezette menedzsment európai élcsapatot szeretett volna kialakítani. Ennek első lépése az új vezetőedző, Velibor Vasović kinevezése volt. A keretben olyan fiatal, ígéretes tehetségek szerepeltek, mint Dragan Stojković vagy Borislav Cvetković. Ekkor a vezetés egy ötéves tervet hozott létre, amelynek végső célja a BEK-győzelem volt. Ez az ötéves terv az 1986–87-es BEK-kel kezdődött, ugyanis ebben az évben, miután a bajnokságban pontlevonással indult a csapat, inkább a BEK-re koncentrált. Bár a kiugró siker még elmaradt, sikerült egy nagy skalpot begyűjteni a Real Madrid legyőzésével. Az 1987-től 1992-ig húzódó évek a klub történetének tulajdonképpeni aranykora. Ezalatt négy bajnoki címet sikerült bezsebelni, azonban a legnagyobb siker az 1991-es BEK-győzelem volt. Mivel a döntőig vezető úton mind a Crvena zvezda, mind ellenfele, az Olympique de Marseille is rengeteg gólt szerzett, sokan attraktív támadójátékot hozó, sokgólos döntőt vizionáltak. Végül 120 perc során egyetlen gól sem született, így tizenegyespárbaj során dőlt el a trófea sorsa. Sokáig képtelen volt bármelyik csapat is előnyt kicsikarni, azonban egyszer csak a Marseille-játékosok kétszer is hibáztak, ezt kihasználva a jugoszláv csapat be tudta fejezni a párharcot. Az utolsó, mindent eldöntő büntető Darko Pančev nevéhez fűződött. Ez volt egyébként a nem sokkal később feloszló Jugoszlávia egyik utolsó, jelentékenyebb sporttal kapcsolatos megnyilvánulása.[16][17] A Crvena zvezda végül a világkupán is veretlen maradt.

Dejan Stanković volt a Crvena zvezda történetének legfiatalabb csapatkapitánya

1992 újabb nagy változásokat hozott mind a klub, mind az ország életében. A csapatot gyakorlatilag a komplett BEK-győztes csapat elhagyta, csak néhány nagyobb nevű játékossal sikerült őket pótolni, ilyenek voltak Drobnjak és Ivić. Az ország bizonytalan politikai helyzete kihatással volt a sportra is, a zvezdának egy olyan országban kellett megvédenie bajnoki címét, amely tulajdonképpen már nem is létezett. Az ekkor újonnan létrejövő országok, Horvátország, Szlovénia és Bosznia-Hercegovina „vitték magukkal” a Crvena zvezda legfőbb ellenfeleit, például a Dinamo Zagrebet vagy a Hajduk Splitet. 1992 májusában a jugoszláv háború miatt az ENSZ eltiltotta az országot a nemzetközi szerepléstől, ebbe értelemszerűen a sport is beletartozott, erre jó példa volt a válogatott eltiltása az Európa-bajnokságról.[18][19] Az ettől 2000-ig húzódó időszak a klub történetének egyik mélypontja. Ezalatt az immár jócskán megkurtított bajnokságban is csak egy elsőséget sikerült szerezni.

A komolyabb nemzetközi szereplés a 2001–02-es BL selejtezőjében kezdődött újra, amely azonban gyorsan véget is ért, miután a Leverkusen 3–0-s összesítéssel továbbjutott. A német csapat egyébként a döntőig menetelt. A legközelebbi BL-szereplés alkalmával, 2007-ben, ismét egy későbbi döntős, az AC Milan jelentette a végállomást a selejtezőben. Ezekben az időkben olyan játékosok szerepeltek a csapatban hosszabb-rövidebb ideig, mint Žigić, Pantelić, Janković, Luković, Basta, Biševac, Milijaš, Koroman, Castillo, Gueye és Đokić. Bár 2010-ben és 2012-ben sikerült megnyerni a szerb kupát, a 2000-es évek eleje mégis a klub történetének egyik legkevésbé sikeres időszakának tekinthető.

Más nyelveken
azərbaycanca: Srvena Zvezda FK
беларуская: ФК Црвена Звезда
беларуская (тарашкевіца)‎: Црвена Зьвезда Бялград
български: Цървена звезда
čeština: FK Crvena zvezda
Bahasa Indonesia: FK Crvena Zvezda
lietuvių: FK Crvena Zvezda
македонски: ФК Црвена ѕвезда
Nederlands: Rode Ster Belgrado
norsk nynorsk: Raude Stjerne Beograd
srpskohrvatski / српскохрватски: FK Crvena zvezda
Simple English: Red Star Belgrade
slovenčina: FK Crvena zvezda
slovenščina: Crvena zvezda
српски / srpski: ФК Црвена звезда
Tiếng Việt: Sao Đỏ Beograd