Eugen von Böhm-Bawerk

Eugen von Böhm-Bawerk
(Eugen Böhm Ritter von Bawerk)
1Bawerk.png
Született1851. február 12.[1][2][3]
Brno
Elhunyt1914. augusztus 27. (63 évesen)[2]
Kramsach
Állampolgárságaosztrák–magyar
Foglalkozása
  • közgazdász
  • egyetemi oktató
IskoláiBécsi Egyetem
SírhelyZentralfriedhof
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugen von Böhm-Bawerk témájú médiaállományokat.

Eugen Böhm-Bawerk (Brünn, 1851. február 12.Bécs, 1914. augusztus 27.) osztrák közgazdász és politikus. Három ízben az osztrák pénzügyminiszteri tárca birtokosa (1895; 1897–98; 1900–1904). A közgazdaságtan professzora 1884-től az innsbrucki, 1905-től a bécsi egyetemen. 1911 és 1914 között az Osztrák Tudományos Akadémia elnöke. Carl Menger követőjeként az osztrák iskola és a szubjektív értékelmélet képviselője. Legjelentősebb eredményei a kamat és tőkeelmélet területén születtek. A határhaszon elmélet alapján szerinte a tőkés kamat a jelenbeli és a jövőbeli javak értékelése közötti különbség formájában jelentkezik, mivel a jövőbeli javaknak kisebb az értékük, mint a jelenbelieknek. Tőkeelmélete a szakirodalomban a „termelési kerülő utak” elméleteként ismert.

Életrajza

1851.február 12-én született Brünnben. Apja 1854-ben lovagi címet kapott, s ekkortól az ő neve is Eugen Böhm Ritter von Bawerkre változott, de így csak nagyon ritkán mutatkozott be. Hivatalos iratokon az Eugen von Böhm-Bawerk aláírása szerepel. A Bécsi Schottengimnáziumban érettségizett, majd 1868-72 között jog- és államtudományt hallgatott szintén Bécsben. 1872-től 1880-ig az alsó-ausztriai pénzügyi szolgálatnál dolgozott. 1875-ben doktorált, majd két évet töltött Heidelbergben, Lipcsében és Jénában, Karl Knies, Wilhelm Roscher és Bruno Hildebrand mellett. 1880-ban feleségül vette ifjúkori barátja, Friedrich von Wieser nővérét, Paula von Wiesert. Ugyanebben az évben vette át a politikai gazdaságtan egyetemi tanári kinevezését, majd 1881-től az Innsbrucki Egyetemen tanított. 1884-ben kapta meg a professzori kinevezését s lett tanszékvezető. Hivatalát 1889-ig töltötte itt be. 1884-ben jelent meg Kapital und Kapitalzins (Tőke és tőkekamat) című kétkötetes írása kamatelméletéről. 1889-től dolgozott a pénzügyminisztériumban. Először mint miniszteri tanácsos, később pedig mint a közvetlen adózás bevezetését célzó reform szekcióvezetője. E funkciójában mindenekelőtt a kiegyensúlyozott államháztartást és az osztrák valuta szigorú aranyfedezete megtartását tekintette céljának. Különböző kormányokban három ízben (1895, 1897-1898, 1900-1904) volt pénzügyminiszter. 1904-től 1914-ben bekövetkezett haláláig a Bécsi Egyetem professzora volt.

Más nyelveken