Dodekafónia

A dodekafóniát (Zwölftontechnik, twelve-tone technique) más néven tizenkét fokú technikát mint kompozíciós eljárást Arnold Schönberg (kb. 1920-tól) fejlesztette ki. Egy új rendszer volt a cél, amely helyettesíteni tudja az addigi tonális harmóniák fölényét. Az egyszerűbb kromatikus skálát használja (aisz = b). A XX. század elején a második bécsi iskola égisze alatt Schönberg tanítványaival – Anton Webern és Alban Berg – dolgozott új zenei fejlesztéseken, a szabad atonalitás után a dodekafónián. Később a tanítványok függetlenül módosítják és fejlesztik tovább az új technikát.

Schönberg a temperált félhangskála 12 hangját egyenrangúként kezeli a dodekafón komponálás során. 12 hangú sorokkal (Reihe) dolgozik. A módszer – melyben nem a hallás az elsődleges komponálási tényező, hanem a strukturális törvényszerűségek – nagy szabadságot ad a zeneszerzőknek. Dodekafóniája először 1921-ben a Klaviersuite-ben op. 25 jelenik meg.

Josef Matthias Hauer is részt vesz egy másfajta 12 fokú technika kidolgozásában (1919-től), de módszere nem terjed el. Hauer ún. tropusokat használ (két hat hangból álló csoport 44 lehetséges kombinációban). Nála ezek jelentik a kompozíciós alapot.

Tizenkét hangú sorozatok a zenében

Schönberg zenei sorozatokat használ. Sorozatokat bármiből lehet létrehozni, ezt zeneivé téve – a sorozat tagjaihoz hangokat rendelve – új, az eddigi megszokottól alapvetően különböző komponálási módszer jön létre: a szerializmus. A dodekafónia tizenkét hanggal való komponálást jelent. Ezeket a hangokat sorba rendezve a szerializmus korai formája jelenik meg Schönbergnél.

A 12 hangú sort minden műhöz újonnan találják ki. Az alap sor rögzíti a 12 hang helyét, illetve a hangközöket. Az így kapott – kromatikus skálából kiválogatott – hangok sorának négyféle formája van (kottapélda):

  • alapforma
  • rákfordítás, vertikális tükrözéssel avagy az alapformát visszafelé olvasva
  • tükörfordítás, minden hangköz horizontális tükrözésével
  • tükörrák

4reihe

Ennek a négy formának minden hangja transzponálható külön-külön felfelé illetve lefelé félhangonként. Így transzponálható az összes sor 11-féle módon, majd a transzponált sorok is a négyféle alapvető formát kaphatják meg. Egy kompozíciós mű, építkezéséhez így kap 48 Reihét (sort). A 48 Reihe egymás alá írva függőlegesen olvasva akkordokat ad ki, így gazdagítható a horizontális dallamvezetés. Az alapforma 12 hangjából való építkezés lehetővé teszi minden hang ismétlésének elhalasztását, ameddig csak lehetséges, mivel a dodekafónia egyik alapszabálya szerint addig nem ismétlődhet meg egy hang a sorból, míg a többi 11 meg nem szólalt. A sorozaton belüli hangközök meghatározzák az egész darab jellegét.

A korai (szabad) tizenkétfokúság (dodekafónia) különbözik a szeriális tizenkét fokúságtól, mivel az előbbi a hangnak csak az egyik paraméterét, a hangmagasságot illetve a hangmagasságviszonyokat határozza meg, s ezt rendezi sorokba, addig az utóbbi már más hangparaméterekre – a hangok dinamikája, időtartama és hangszíne – is kiveti a soros rendszert.

Más nyelveken
Alemannisch: Zwölftontechnik
asturianu: Dodecafonismo
azərbaycanca: Dodekafoniya
български: Додекафония
català: Dodecafonisme
čeština: Dodekafonie
Esperanto: Dekdutonismo
español: Dodecafonismo
euskara: Dodekafonismo
français: Dodécaphonisme
hrvatski: Dodekafonija
Հայերեն: Դոդեկաֆոնիս
italiano: Dodecafonia
日本語: 十二音技法
한국어: 12음주의
Кыргызча: Додекафония
македонски: Додекафонија
Nederlands: Dodecafonie
norsk nynorsk: Tolvtonemusikk
polski: Dodekafonia
português: Dodecafonismo
română: Dodecafonism
русский: Додекафония
slovenčina: Dodekafónia
српски / srpski: Додекафонија
svenska: Tolvtonsmusik
українська: Додекафонія
oʻzbekcha/ўзбекча: Dodekafoniya