Dodekafónia

A dodekafóniát (Zwölftontechnik, twelve-tone technique) más néven tizenkét fokú technikát mint kompozíciós eljárást Arnold Schönberg (kb. 1920-tól) fejlesztette ki. Egy új rendszer volt a cél, amely helyettesíteni tudja az addigi tonális harmóniák fölényét. Az egyszerűbb kromatikus skálát használja (aisz = b). A XX. század elején a második bécsi iskola égisze alatt Schönberg tanítványaival – Anton Webern és Alban Berg – dolgozott új zenei fejlesztéseken, a szabad atonalitás után a dodekafónián. Később a tanítványok függetlenül módosítják és fejlesztik tovább az új technikát.

Schönberg a temperált félhangskála 12 hangját egyenrangúként kezeli a dodekafón komponálás során. 12 hangú sorokkal (Reihe) dolgozik. A módszer – melyben nem a hallás az elsődleges komponálási tényező, hanem a strukturális törvényszerűségek – nagy szabadságot ad a zeneszerzőknek. Dodekafóniája először 1921-ben a Klaviersuite-ben op. 25 jelenik meg.

Josef Matthias Hauer is részt vesz egy másfajta 12 fokú technika kidolgozásában (1919-től), de módszere nem terjed el. Hauer ún. tropusokat használ (két hat hangból álló csoport 44 lehetséges kombinációban). Nála ezek jelentik a kompozíciós alapot.

Más nyelveken
Alemannisch: Zwölftontechnik
asturianu: Dodecafonismo
azərbaycanca: Dodekafoniya
български: Додекафония
català: Dodecafonisme
čeština: Dodekafonie
Esperanto: Dekdutonismo
español: Dodecafonismo
euskara: Dodekafonismo
français: Dodécaphonisme
hrvatski: Dodekafonija
Հայերեն: Դոդեկաֆոնիս
italiano: Dodecafonia
日本語: 十二音技法
한국어: 12음주의
Кыргызча: Додекафония
македонски: Додекафонија
Nederlands: Dodecafonie
norsk nynorsk: Tolvtonemusikk
polski: Dodekafonia
português: Dodecafonismo
română: Dodecafonism
русский: Додекафония
slovenčina: Dodekafónia
српски / srpski: Додекафонија
svenska: Tolvtonsmusik
українська: Додекафонія
oʻzbekcha/ўзбекча: Dodekafoniya