Dipólusmomentum

A dipólusmomentum vagy dipólusnyomaték azoknak az elektromosan töltött testeknek (dipólusoknak) egyik jellemző sajátsága, ahol a két elektromos pólus (a pozitív és a negatív) elkülönül, azaz az ellentétes töltések középpontja a rendszeren belül nem egy pontba esik. Nagysága megadja, hogy mennyire poláris egy adott vegyület.

Jellemzői

Az elektromos térbe helyezett dipólusra a p-vel arányos forgatóerő hat, amely a dipólust a tér irányába igyekszik fordítani.

Jele: p,

Mértékegysége az SI-ben: C·m (coulomb·méter), a CGS-rendszerben debye; vektormennyiség (a vektor a pozitív pólus felé mutat).

Az egymástól l távolságra lévő +q és -q töltések alkotta elektromos dipólusmomentum' a

p = q·l

Molekuláknak is lehet dipólusmomentumuk, nyomatékuk, ha negatív és pozitív töltéseiknek középpontja nem esik egybe.

A töltésközéppontok elkülönültsége lehet külső mezővel való kölcsönhatás következménye (ekkor indukált dipólusról van szó), de lehet a molekula szerkezetéből fakadó állandó jellegzetesség; ez utóbbi esetben poláros molekuláról beszélnek.

A vízmolekulák például polárosak, dipólusmomentumuk megközelítőleg p=10-29 C·m.

Más nyelveken