Charles Gounod

Charles Gounod
Charles near piano.jpg
Életrajzi adatok
Születési névCharles François Gounod
Született1818. június 17.
Párizs
Származásfrancia
Elhunyt1893. október 18.
(75 évesen)
Saint-Cloud
SírhelyAuteuil Cemetery
HázastársaAnna Zimmerman
SzüleiFrançois-Louis Gounod
Iskolái
  • Párizsi Konzervatórium
  • Lycée Saint-Louis
Pályafutás
Műfajokopera
Hangszerzongora
Díjak
  • Római Díj
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1871)
Tevékenységzeneszerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Gounod témájú médiaállományokat.

Charles Gounod (Párizs, 1818. június 17.Saint-Cloud, Párizs, 1893. október 18.) francia zeneszerző.

Élete

Művészcsaládba született: apja festőművész, anyja zongorista volt. Természetes volt, hogy édesanyjától tanuljon meg zongorázni. A Párizsi Conservatoire-ba 18 évesen vették fel, ahol Halévy tanítványa lett. 1839-ben elnyerte minden növendék álmát, a Római Díjat, s ennek köszönhetően három évet tölthetett a római Villa Mediciben. Különösen az egyházi zene volt rá nagy hatással, főleg Palestrina. Ettől kezdve munkásságának fontos területe lett a vallás és az egyházi zene (1846 és 1849 között még papnak is tanult).

A római tanulmányút után, 1842-ben, német körútra ment, amelynek során találkozott és barátságot kötött Mendelssohnnal. Hazatérve orgonistaként helyezkedett el. 1852-ben megnősült, és az egyházzenei művek mellett operákat írt (Sapho, 1851; La nonne sanglante, 1854, Le médicin malgré lui, 1858). Stílusa először Meyerbeerére emlékeztetett, később könnyedebb vígjátékokat írt, de a remélt siker nem következett be.

1859-ben megírta Goethe nyomán, Jules Barbier és Michel Carré librettójára a Faustot. Az operát először a Théatre Lirique-ben mutatták be. Nagy siker volt, a franciák mai napig nemzeti operájuknak tartják. Sikerét a jó szerepeknek, a remek dallamfűzésnek, a nézőt, hallgatót lekötő történetnek köszönheti. Gounod-t becsületrenddel tüntették ki, egy csapásra a francia zene elismert tekintélye lett.

Gounod-nak a Faust sikerét következő műveivel nem sikerült megismételnie, de az 1867-es Romeo et Juliette még sikert aratott. 1871-ben három évre Londonban telepedett le a német–francia háború miatt. Saját kórust alapított és vezetett, Viktória királynő kedvelte. Londonban bemutatott La rédemption című oratóriumát kedvezően fogadták, a világkiállításra pedig megírta a Gallia című motettáját. Párizsba visszatérve utolsó operái, a Cinq-Mars (1877), a Polyeucte (1878), vagy a Le tribut de Zamora (1881) és a többi, teljesen visszhang nélkül maradtak.

Gounod-t egyműves zeneszerzőnek tartják. Faustja azonban olyan keresett darabja a világ operaszínpadainak, ami mindenképpen a francia operazene fontos szereplőjévé emeli. Erős melodikus tehetség, de a drámai erőnek híján van. A hangzatos operapátosz helyébe a gazdagon áradó dallamot állította.

Művei közül megemlíthető még a nagyközönség körében népszerű Méditation vagy Ave Maria, amit Bach C-dúr prelúdiumára írt.

Más nyelveken
Afrikaans: Charles Gounod
العربية: شارل جونو
български: Шарл Гуно
čeština: Charles Gounod
Ελληνικά: Σαρλ Γκουνώ
Esperanto: Charles Gounod
español: Charles Gounod
فارسی: شارل گونو
français: Charles Gounod
עברית: שארל גונו
hrvatski: Charles Gounod
Հայերեն: Շառլ Գունո
Bahasa Indonesia: Charles Gounod
italiano: Charles Gounod
ქართული: შარლ გუნო
қазақша: Шарль Гуно
한국어: 샤를 구노
Lëtzebuergesch: Charles Gounod
lietuvių: Charles Gounod
latviešu: Šarls Guno
македонски: Шарл Гуно
Nederlands: Charles Gounod
norsk nynorsk: Charles Gounod
português: Charles Gounod
română: Charles Gounod
srpskohrvatski / српскохрватски: Charles-François Gounod
Simple English: Charles Gounod
slovenčina: Charles Gounod
slovenščina: Charles Gounod
Türkçe: Charles Gounod
українська: Шарль Гуно
Tiếng Việt: Charles Gounod