Carl Spitteler

Carl Friedrich Georg Spitteler
Carl Spitteler, 1905
Carl Spitteler, 1905
Élete
Születési név Carl Friedrich Georg Spitteler
Született 1845. április 24.
Liestal,   Svájc
Elhunyt 1924. december 29. (79 évesen)
Luzern,   Svájc
Nemzetiség svájci
Pályafutása
Első műve Prometheus und Epimetheus (1881)
Kitüntetései
Carl Friedrich Georg Spitteler aláírása
Carl Friedrich Georg Spitteler aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Friedrich Georg Spitteler témájú médiaállományokat.
Irodalmi Nobel-díj, (1919)

Carl Friedrich Georg Spitteler ( Liestal, 1845. április 24.Luzern, 1924. december 29.) svájci Nobel-díjas költő. A kortárs Gyergyai Albert méltatása szerint: „Utolsó mohikánja ő talán annak a heroikus falanksznak, amely a tiszta és transzcendens germánságnak sajátos, fényes erőpróbája volt, s amelynek mély humusza Hammerfesttől Luzernig, a fjordoktól a Vierwaldstätti-tóig húzódik.” [1] Utóbb a díjra való érdemességét többen vitatták, egy 1967-ben készült elemzés „a régmúlt tragikus dinozaurusza” névvel illeti. [2]

Élete

A gimnáziumot Bázelben végezte, ahol többek között Wilhelm Wackernagel és Jacob Burckhardt voltak a tanárai. 1863-ban édesapja kérésére beiratkozott a zürichi egyetem jogi karára. 1865-70 között teológiai tanulmányokat folytatott Zürichben, Heidelbergben és Bázelben. A teológusi diploma megszerzése után 1871-ben Standertskjöld tábornok meghívására Szentpétervárra költözött, hogy gyermekeinek tanítója legyen. 1879-ig maradt ebben az állásban, részben Oroszországban, részben Finnországban élve. Ez idő alatt írta Prometheus und Epimetheus című művét, amelyet hazatérve saját költségén adott ki 1881-ben Carl Felix Tandem álnéven. A könyv észrevétlen maradt, ezért Spitteler tanári állást vállalt (Neuveville, 1881-1885), majd különböző újságoknak dolgozott (Grenzpost, 1885-86; Neue Zürcher Zeitung, 1890-92).

1892-ben Luzernbe költözött, itt írta további műveit. 1900 és 1906 között jelent meg a négykötetes epikai műve, az Olympischer Frühling. Az első két kötet - Spitteler többi művéhez hasonlóan - nem aratott sikert. [3] A második kötet megjelenése után azonban a híres zenész, Felix Weingartner egy pamfletben mutatta be a művet a német közönségnek (Carl Spitteler, ein künstlerisches Erlebnis) - ő fedezte fel Spittelert a világ számára.

Az első világháború idején a Zürichben tartott Unser Schweizer Standpunkt című beszédében kiállt a több kultúrájú Svájc mellett. [4] A német-olasz feszültség következtében az író Svájc hagyományos bölcsességére és semlegességére, illetve a közös történelemre és állampolgárságra hivatkozva arra kérte az ország polgárait, hogy tegyék félre a két háborús félhez fűződő szimpátiájukat. [5] 1919-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Más nyelveken
aragonés: Carl Spitteler
العربية: كارل شبيتلر
azərbaycanca: Karl Şpitteler
беларуская: Карл Шпітэлер
беларуская (тарашкевіца)‎: Карл Шпітэлер
български: Карл Спителер
čeština: Carl Spitteler
Ελληνικά: Καρλ Σπίτελερ
Esperanto: Carl Spitteler
español: Carl Spitteler
français: Carl Spitteler
hrvatski: Carl Spitteler
Bahasa Indonesia: Carl Spitteler
italiano: Carl Spitteler
lietuvių: Carl Spitteler
македонски: Карл Шпителер
Plattdüütsch: Carl Spitteler
Nederlands: Carl Spitteler
norsk nynorsk: Carl Spitteler
português: Carl Spitteler
română: Carl Spitteler
slovenčina: Carl Spitteler
српски / srpski: Карл Шпителер
Kiswahili: Carl Spitteler
Türkçe: Carl Spitteler
українська: Карл Шпіттелер
oʻzbekcha/ўзбекча: Carl Spitteler
Tiếng Việt: Carl Spitteler
Yorùbá: Carl Spitteler
Bân-lâm-gú: Carl Spitteler