Balett

Edgar Degas: Balett-táncosok

A balett (az olasz ballettóból, ami a ballo = tánc kicsinyítős alakja) a táncművészetnek azon ága, amely a pantomimhoz hasonlóan valamely drámai cselekményt a táncmozgás, a mimika és a pantomimika, valamint a zene kifejezőeszközeivel mutat be. A balettben a táncmozgás, a pantomimban a mimika és a pantomimika az uralkodó elem. A balett egy vagy több személy zenekísérettel előadott színpadi tánca, amely testmozgással és mimikával, stilizált formában fejezi ki a történéseket, érzelmeket és a klasszikus balett táncnyelvét használja, melynek fontos eleme a spicctechnika. A klasszikus balett-technika az udvari táncokból alakult ki – számos nagyszerű balettmester és balett-táncos művészi alkotómunkája által - és csiszolódott jelenlegi formájúvá.

Története

A balett gyökerei az ókorba nyúlnak vissza; különféle változatait a kultúra történetének valamennyi korszakában megtaláljuk. Szűkebb értelemben véve a balett a 16. századtól kezdődően Itáliában és Franciaországban kialakult dramatizált táncot jelenti.

A 16. századi olasz balett egyik jelentős előzménye az előző századok udvaraiban nagy népszerűségnek örvendő mascherata (e. 'maszkeráta') volt (zenés-táncos álarcosbál). Az olasz balett őstípusának Bergonzio di Botta allegorikus élőképjátékát tekintik, amelyet egy 1489-ben, Milánóban rendezett ünnepélyen mutattak be. A mascheratákhoz hasonlóan, itt is a pantomimnak jutott fontosabb szerep. A 17. század elején az olasz balett kapcsolódott az akkor kialakulóban lévő operához. Az előző századok pantomim-művészete az új műfaj betéteiben ( intermedium, intermezzo) folytatta életét. Ilyenek találhatók például Emilio de Cavalieri Rappresentatione di Anima et di Corpo című zenedarabjában is, illetve Monteverdi Orfeójában is.

A 16. századi francia balett első reprezentatív megjelenése a Párizsban 1581-ben előadott Ballet comique de la Reine volt. A művet udvari zeneszerzők, költők, festők társaságában Baldassarre Baltazarini di Belgioioso rendezte. Ennek volt folytatása a világhírű Ballet de Cour, a kor francia táncművészetének nagyszabású dramatizált műfaja. Nevét színhelyétől, az udvartól kapta. XIV. Lajos francia király korában a táncművészet még fokozottabb jelentőségre emelkedett. Udvarának kiváló balettmestere Pierre Beauchamp, komponistája pedig Lully volt. Utóbbinak Molière-rel való találkozása alkalmából született meg a comédie-ballet, majd a nagy író halála után Lully munkájának eredményeként a tragédie-ballet típusa is. A francia balett műfajának nagy sikeréhez a kor majdnem minden költője és zeneszerzője hozzájárult. Lully halála után a műfajnak új típusa az opéra-ballet lett. Első sikeres megformálásának André Campra L'Europe galante-ját, betetőzésének Rameau Les Indes galantes-ját tekintik.

A 16. és 17. századi német, szűkebb értelemben bécsi balett kialakulásában olasz, francia és hazai elemek vettek részt. Fellendülését a Habsburg uralkodók mind fokozottabb támogatásának köszönhette. Az előadott baletteknek a 17. században, sőt még később is érdekes módon nem a hivatalos olasz, hanem bécsi komponisták írták a zenéjét. A 18. századi balett történetében jelentős fordulat a pantomim megszületése volt. Kialakításában fontos szerepet játszott a bécsi Franz Hilverding és tanítványa Gasparo Angiolini, zenei vonatkozásban pedig Gluck.

A műfaj egyetemes elterjedése szempontjából Jean-Georges Noverre gyakorlati és elméleti munkássága volt nagy jelentőségű. Az új irány a táncmozdulatokkal kifejezett és zenével kísért cselekményt tekintette a dramatikus táncművészet egyedül jogosult formájának, és elvetette a szavalt vagy énekelt szöveg kiegészítő (recitativo) közreműködését. Ekkor szakadt el fokozatosan az operától és vált önálló műfajjá. Emellett azonban közjáték formájában az operában is tovább élt. A 19. századi balett alakulását főképp az allegorikus, mitológiai témákkal való szakítás és a romantikus témák felé fordulás jellemezte. A század legjelentősebb táncreformátora Salvatore Vigano volt. Munkássága révén az európai balett irányítását Párizstól - egy időre - Milánó vette át. Egyik figyelemre méltó érdeme, hogy balettjeiben a nagy tömegjelenetek már komoly szerephez jutottak.

A 20. század kezdetét megelőző évtizedekben az európai balett központja Oroszországba helyeződött át. Legkiválóbb művészei Petipa, Ivanov, majd Fokin, Nyizsinszkij, Franciaországban Gyagilev voltak. Utóbbi kora legkitűnőbb táncművészeit, koreográfusait, zeneszerzőit ( Stravinsky, Ravel, Prokofjev stb.) gyűjtötte maga köré.

Más nyelveken
English: Ballet
Afrikaans: Ballet
Alemannisch: Ballett
العربية: باليه
azərbaycanca: Balet
башҡортса: Балет
беларуская: Балет
беларуская (тарашкевіца)‎: Балет
български: Балет
বাংলা: ব্যালে
brezhoneg: Barrez
bosanski: Balet
català: Ballet
Chavacano de Zamboanga: Ballet
čeština: Balet
Чӑвашла: Балет
Cymraeg: Bale
dansk: Ballet
Deutsch: Ballett
Zazaki: Bale
Ελληνικά: Μπαλέτο
Esperanto: Baleto
español: Ballet
eesti: Ballett
euskara: Ballet
فارسی: باله (رقص)
suomi: Baletti
français: Ballet
Frysk: Ballet
贛語: 芭蕾
galego: Ballet
עברית: בלט
हिन्दी: बैले
hrvatski: Balet
Հայերեն: Բալետ
Bahasa Indonesia: Balet
Interlingue: Ballette
Ido: Baleto
italiano: Balletto
日本語: バレエ
Patois: Bale
Basa Jawa: Balèt
ქართული: ბალეტი
қазақша: Балет
한국어: 발레
Кыргызча: Балет
Latina: Ballatio
lietuvių: Baletas
latviešu: Balets
македонски: Балет
മലയാളം: ബാലെ
Bahasa Melayu: Balet
Nederlands: Ballet
norsk nynorsk: Ballett
norsk: Ballett
Novial: Balete
ਪੰਜਾਬੀ: ਬੈਲੇ
polski: Balet
português: Balé
română: Balet
русский: Балет
Scots: Ballet
srpskohrvatski / српскохрватски: Balet
Simple English: Ballet
slovenčina: Balet
slovenščina: Balet
shqip: Baleti
српски / srpski: Балет
Basa Sunda: Tari Balèt
svenska: Balett
தமிழ்: பாலே
тоҷикӣ: Балет
Tagalog: Ballet
Türkçe: Bale
татарча/tatarça: Balet
українська: Балет
oʻzbekcha/ўзбекча: Balet
Tiếng Việt: Múa Ba Lê
Winaray: Ballet
中文: 芭蕾舞
Bân-lâm-gú: Pa-lé-bú
粵語: 芭蕾